Olyan rég álmodoztam róla. Oly sokszor eljátszottam a gondolattal. Rengetegszer nedvesedtem be a kis fantáziáimra.
Most megtörtént. Valóságosan. Nem akartam. Nem vártam. Nagyon fájt. Nagyon megalázó volt. Nagyon valódi. Erőszak.
Uramtól kaptam egy popsi ékszert – egy szép, csepp formájú acél plugot, a végén drágakő utánzattal. Az egész elfér a tenyeremben.
Tettem pár próbát a plug felhelyezésével, de a legszélesebb részén elég nagynak bizonyult, a popsim sehogy sem akarta rendesen befogadni. Síkosító, testhelyzetek… Semmi sem segített. Kezdtem kicsit kétségbe esni. Aztán babel vette kézbe a dolgokat. Először finoman csúsztatgatta a fenekemben a kis fémdugót, aztán egyszer csak, minden figyelmeztetés nélkül belém tolta. Leírhatatlan fájdalmat éreztem. Felvisítottam, a könnyeim maguktól eredtek el. Megtekeredtem, ívbe feszültem. Azt éreztem, hogy a plug kicsúszik és jött a félelem, hogy mindjárt megint be kell fogadni a fájdalommal együtt. Nyöszörögtem Uramnak, hogy kicsúszott, de megnyugtatott, hogy ez a dugó szépen bement a helyére…
Szóval ilyen az erőszak. A szemem ne lásson, a testem ne érezzen ezután. Szégyen és fájdalom volt az egyetlen, amit éreztem. Ahogy múlt a fájdalom, az első pár pillanatban csak az elutasítást éreztem. Ne érjenek hozzám, a nevemet is felejtsék el. Nem meghalni, de megszűnni akartam. Uramat valahol nagyon távol érzékeltem csak, valamit mondott, de nem értettem. Csak befelé tudtam figyelni, a kínra, a szégyenre.
Babel magáévá tett és az élet lassan visszatért a testembe és az elmémbe. Féltem, hogy a popsi dugó hegyes vége megszúr belül, még mindig elutasító voltam. Az együttlét végét már szinte élveztem, bár a gondolat, hogy a plugot majd ki is kell venni, ott zakatolt a fejemben és nem hagytam magamnak erőt, hogy élvezzem azt, amire ennyire vágytam. Hiszen megkaptam! Nem játékból, nem kérésre, nem viccelődő ellenállásból született erőszakot. Teljes egészében. Egész teljességében. Maradéktalanul. Minden cseppjét egy cseppben.
A plugot nehezen, de sikerült kitolni magamból. A szégyen megint átjárt, még Uram tekintetét sem bírtam elviselni…
Aztán az élet lassan visszatért a rendes kerékvágásba. Fájdalmam és megalázásom már csak emlék. Ráadásul megint izgató. Bár ugyan úgy már nem élhetem át újra. Ez egy egyszeri élmény. Az első valódi erőszak.
Múlt héten babel rám parancsolta az erényövet. De nem ám egyszerűen, hanem pluggal együtt. Én persze örültem, nem tudtam, mi vár rám. Egy bevásárló központba mentünk, találkozóra, kávézóba. Randira.
Amíg otthon tettem vettem, öltözködtem nem volt semmi baj. A plug kellemesen tágította a puncimat, kicsit csúszkált benne, én egyre nedvesebb lettem. Felvettem Uram kedvencét, a kantáros miniszoknyámat, jól néztem ki.
Az autóban aztán már nem volt olyan kényelmes. A plug nyomta a puncimat belül, minél jobban helyezkedtem, annál inkább. Végül féloldalasan ültem az ülésen, hogy a plug minél kevésbé bántson.
Az autóból való kiszállást próbáltam lassúra és szépre venni, de a plug megint „megmondta” a magáét. Kicsit elkenődtem, nem számítottam rá, hogy ilyen fájdalmas lesz az, amire elsőre olyan kellemesnek és izgatónak nézett ki.
A kávézóig tartó séta azonban visszahozta a huncut kedvemet. Szórakoztatott a szembejövő férfiak nyakörvemre vetett – néha nyílt, de többnyire lopott – tekintetek. Az erényöv minden lépésnél kissé bevágott a combhajlatba, bár ehhez már teljesen alkalmazkodtam és szinte már élvezettel szorítottam össze a lábamat, hogy érezzem, ahogy a fém nem engedi. Elképzeltem, hogy egy lánc van a nyakörvhöz erősítve, a vége Uram kezében. Néha kicsit megránt…
A kávézóban megint gondba kerültem – le kellet ülni valahogy. Egy kis kanapéra telepedtem babel mellé, de sehogy sem találtam a helyemet. Bárhogy ültem, a plug egyre fájdalmasabban vágott be a húsomba. Végül már nem bírtam, ott tartottam, hogy felállok, és úgy maradok. És akkor jött a mentő ötlet – térdelni. Letérdeltem Uram mellé a kanapéra és fenekemet óvatosan a lábamra tettem. Igen! Ebben a helyzetben végre megint érezhettem, élvezhettem a plug izgató jelenlétét. Mocorogni nem nagyon mertem, de a fájó nyomás megszűnt. Talán eleve így volt kitalálva, hogy ne lehessen leülni az erényövben?
A kávézó után még sétáltunk egy keveset, kicsit untam és a hazavezető útra gondoltam, amikor is majd újra be kell ülni az autóba, és megint fájni fog, és most egy kicsit nem akarom, de ki kell bírnom, úgy leszek jó kislány…
Otthon meglepett, mennyire vagyok nedves – a plugot nem is kellett kivenni, egyszerűen kicsúszott egy huncut cuppanással. Ez persze jól esett. Most is bizsereg a csiklóm, ha felidézem ezt a délutánt…
Babel elutazását kétnapos erényövviseléssel örökítettük meg. Két napja viselem folyamatosan. Autót vezetek, dolgozom, dolgokat intézek.
Már az elutazás előestéjén felvettem az övet, elsősorban hogy kipróbáljam, milyen lesz volánhoz ülni benne. A lábamat nem tudom összezárni – a középen kiszélesedő rész miatt, de vezetés közben ez nem zavar. Nehezen tudok előre hajolni, az öv szorosan öleli a derekamat, és ha előre hajolok, mélyen belevág a hasamba és rászorul a csípőmre. Ez utóbbi nagyon izgatónak bizonyult – másnap este percekig forogtam a tükör előtt és nézegettem, milyen szépen simul rám, és milyen szépen kidomborítja az idomaimat.
Szóval megnéztem, milyen lesz övben autóba ülni és tetszett. Ha már rajtam volt az öv, hát akkor maradt is. Benne aludtam. Nagyon beindított, ahogy Uram simogatta a fenekemet, amit kissé szétnyit az öv a lyuknál. Kicsit sokat beszéltem, pedig a számnak egyéb dolga is akadt, rám is szólt babel: „Szopjál már le, ne dumálj!”
Éjjel forduláskor éreztem az öv szorítását, de nem annyira, hogy felébredjek. Éppen csak úgy, hogy tudjam, rajtam van, rám simul, üzen. És azt is tudtam, hogy Uramnak milyen kellemes, hogy viselem az övet.
Másnap reggel Uram levetette az övet és jól megdugott. Gyorsan megmosakodtam, hogy tiszta, illatos puncival bújjak vissza a fémpántokba. Uram és magam örömére. Extra hosszú szoknyát vettem fel – így kényelmesen tudok ülni a munkahelyi aszatlomnál, aminek nincs előlapja, és aki szemben ül – a főnököm – belát alá. Ha elég hosszú a szoknyám, akkor szét tudom nyitni a lábamat és az öv nem szorítja annyira a lágyrészemet.
Napközben azon gondolkoztam, hogy az öv viselése mennyire kényelmetlen nekem? Hogy a viselése során érzett izgalom kárpótol-e? Hogy ez az izgalom a fizikai kényelmetlenségből származik vagy inkább a gondolatra indulok be, hogy egyáltalán rajtam van az öv? Vagy az izgat legjobban, hogy Uram rám gondol, az erényövet viselő, szófogadó és lucskos kis szukájára?
Ma rövidebb szoknyát vettem fel, nem tudom olyan lazán széttárni a combjaimat, emiatt a lágyékom környéke már nagyon sajog. A derekamon is kidörzsölte a bőrt az öv. És mégis oly jó érzés ez, ez a fájdalom, úgy felizgat. Alig várom az estét, hogy Uram birtokba vehessen, hogy lássa a csíkjaimat, hogy újabbakkal díszítse a testemet. Már szétforogtam magam a székemben, pedig most már elég fájdalmasak a mozdulatok – az öv egyre jobban bevág itt-ott.
Várom az estét. Talán ketrecbe kell majd mennem? Talán a popsimba kapom a legújabb fém plugot? Vagy kampóra akasztva kell majd állnom Uram előtt? Vagy elvisz sétálni lánccal a nyakamban és a puncimban? Vagy a terpesztőbe rögzítve kóstolhatom meg a korbácsot? Ma alázatos és odaadó akarok lenni Urammal. Szolgálni akarom. Kielégíteni. Kielégülni…
Tegnapelőtt elfelejtettem a nyakörvet – tisztálkodáshoz vettem le… Büntetést kaptam. A ketrecet. És az erényövet. Bár az utóbbi kevésbé büntetés, még a plug is benne volt, amitől az öv viselése izgalmas lett, a mozgásom meg óvatos.
A büntetést tegnap hajtottuk végre. Babel rám segítette az erényövet, lezárta. Felvettem a zsákruhámat. Kaptam egy lakatot is a puncimban lévő karikákba, amelyeket babel kihúzott az erényöv résén. Kicsit kényeztettem őt a számmal, aztán felküldött a padlásra. A ketrecbe. Lépcsőmászás közben a puncimban lévő fémrúd meg- megbökött, kicsit csúszkált ki be, ettől persze még jobban kívántam az egészet.
A ketrec nem volt olyan barátságos, mint az öv. Már a bemászás is kisebb gondot okozott, de az elhelyezkedés igazi feladat lett. A rácsvonalak eléggé szélesen vannak lerakva ahhoz, hogy ne támasszanak meg. Hanyatt feküdni nem igazán tudtam, oldalt sem. A ketrec mérete olyan, hogy nem tudok kinyújtózni benne, a térdemet be kell hajlítanom. A fejemet is csak oldalra hajtva tudtam tartani úgy, hogy ne a rács ablakaiba csússzon, mert akkor a fém rettenetesen nyomta. Úgy ahogy sikerült találnom egy elfogadható pózt, félig oldal-, félig hanyatt fekve, a fejem oldalra hajtva. Igyekeztem az erényöv fém pántjára feküdni, ez adott egy kis stabilitást. Kényelmet alig.
Babel kiment. Lekapcsolta a villanyt. Korom sötét lett, egy árnyékot sem láttam. Úgy éreztem a sötéttel együtt azonnal megállt az idő is. Ólom nehéz lett a testem, alig bírtam, alig mertem megmozdulni. Éreztem, ahogy a puncimat kinyitja, kitágítja a benne lévő fémrúd. Éreztem a nedvességet a fenekemen, annyira felizgultam, hogy oda is csorgott. Fantáziáltam. Arról, hogy a kezemet a ketrec résein keresztül kívülre kell bilincselni. A lábamat is. Erről eszembe jutottak azok a képek, amikor a lány a ketrecben ül szorosan felhúzott, széttárt lábakkal és alulról teljesen ki van szolgáltatva érintésnek, csípésnek, ütésnek, behatolásnak. Ahogy a kép felmerült bennem, már láttam is magamat a ketrecemben felfüggesztve, babel a puncimat, fenekemet bökdösi egy pálcával, belém tol egy fém rudat. Előbb a puncimba. Majd a fenekembe. Ott lógok kitárulkozva a ketrecben, védtelenül, teljesen kiszolgáltatva Uram kényének. Kihúzza a mellbimbómnál fogva a mellemet a rácson kívülre és felteszi a láncos csipeszt. Aztán felteszi az arcomra a gyűrűs maszkot, a nyálam azonnal el kezd csepegni. Hátrahúzza a fejemet és az ujjaival a számba nyúl, le a torkomba. Majd addig itat velem vizet, míg be nem pisilek…
Nem tudom, mennyi ideig voltam a ketrecben, de egyszer csak el kezdtem fázni. Egyre jobban és jobban. És zsibbadtam is. Pillanatok alatt eltűntek a képek a fejemből, egyre csak a hidegre tudtam gondolni… Aztán jött babel és fotózott. Én meg elvesztettem alázatosságomat és bunkó voltam. Amitől babel kinyitotta a ketrecet és otthagyott…
Később megbeszéltük a történteket és kaptam egy újabb esélyt arra, hogy élvezzem a büntetést. Bilincs került a csuklómra és babel lánccal összekötötte a csuklóimat és a nyakamon lévő nyakörvet. Először szopnom kellett, majd babel hanyatt fektetett, felhúzta a lábamat, átbújtatta a láncon. Amikor Uram számára szép és kívánatos pózban voltam, magáévá tett. Úsztam a boldogságtól. Uram kemény volt, nem kímélt. Minden mozdulatával szinte beleszögelt az ágyba.
A lánc és a bilincs reggelig maradtak rajtam, amikor is Uram újra megkívánt. Igyekeztem minden, az alvástól dermedt ízületem sajgása ellenére jól szolgálni babelt, aki egyre jobban tárta szét, egyre magasabban emelte, egyre mélyebbre és egyre hátrébb nyomta a lábamat, hogy kicsi puncim helyesen fogadja kívánatos vendégét.
Szerepem megerősítése érdekében az erényövet is felvettem ma egész napra. Földig érő szoknya van rajtam, kis fekete könnyű blúzzal. A szoknyám alatt meg ott a gyönyörűvé tevő erényöv. Körbeölel, kicsit bevág a lágyékban, finoman emlékeztet: Urad szolgája vagy. Helyed alul. Tekinteted alázat. Szavad hála.
Augusztus jött, szénanáthát hozott, aztán továbbállt, de a nátha maradt. Utóbbi heteimet megkeseríti ez az állandó orr- és torok viszketés, szemszáradás. Olyannyira, hogy a játékhoz sem nagyon volt kedvem. Uram tapintatosan rám hagyta a dolgot.
Időközben bővült felszereltségünk is. Uram talált olyan gyártót, aki fém BDSM cuccokat gyárt, így lett nekünk ketrecünk, kalodánk, terpesztőnk és teströgzítőnk. Gyönyörűek. Nehezek. Kemények. Kegyetlenek. Feketék.
A teströgzítőben nem lehet ülni, nem lehet állni. Olyan szögben hajlít meg, hogy csak oldalt feküdni tudok benne. A térdem is, a könyököm is hajlítva – nekem különös kín az utóbbi. A rögzítő súlya olyan, hogy hiába van hely a nyakrészben, leszorít és nehézzé teszi a légzést.
Egyébként ez a teströgzítő eléggé kezessé tehet – a viselése fárasztó és elég rövid időn belül sok mindenre rávehető vagyok, ha a kiszabadulásomat hozza.
Ami bejött a teströgzítőben, az a kiszolgáltatottság. Minden mozdítható testrészem rögzítve van, csak a fenekem van szabadon. Nagyon célravezető. Főleg akkor, ha hanyatt fekszem, a lábamat magasba emelve a középső rúdnál felfüggesztésre kerülök. Babellel meg is beszéltük, hogy kell egy kampó az ágy fölé.
A kaloda leszámítva a felvételt, nagyon tetszetős darab. Irtó szexinek éreztem magam benne. Reggel volt, egyszerűen csak szeretkeztünk. Babel rám adta és kitárulkoztam. Persze állni más lesz benne, a kaloda súlyos darab. De Uram alatt fekve, a szeme csillogását látni önmagában is élvezet volt.
A fényképek kedvéért indulunk el. A ruhám árulkodóan rövid és folyamatosan csúszik felfelé – tökéletes választás volt. Mezítláb vagyok, nyakörvben, bugyi nélkül. Sétálunk a Duna-part felé.
Az út elején találok egy sáros tócsát, jó érzés bele lépni. A sár meleg, kellemesen lágy. A talpam koszos lesz, de nagyon szexi, babelnek is tetszik.
Később is találunk sáros útszakaszokat, olyan is lesz, amibe nem szívesen lépek bele: nem tetszik az agyag zöldes színe.
A parton babel letelepedik egy fa tövébe és megállás nélkül kattogtatja a gépet. Én meg próbálok nem pózolni, csak élvezni a mozgást, a levegőt, a finom homokot. Kavicsokat dobálok a vízbe, kagylókat keresgélek.
Izgatottá tesz, hogy tudom, minden lehajlásnál babel látja a popsimat, a puncimat. A part közelében uszályok horgonyoznak, vajon onnan is látnak?
A délután könnyedsége, a levegő melege, a finom parti játék, a séta felszabadító hatása jót tesznek a lelkemnek. Köszönöm, Uram!
Már napközben felmerült az ötlet, hogy a falhoz rögzítést lehetne színesíteni és hasznossá tenni azzal, hogy tágítjuk a lázadozó, összeszoruló popsimat. Meg is egyeztünk babellel, hogy este kiköt és, amíg játszik lent, én tágulok.
Délután kiderült, hogy megérkezett következő játékszerünk, soha jobbkor: a kampó. Alig vártam már, hogy napi teendőim végére érjek, és végre kipróbáljam magamon ezt a sokszor látott és csodált valamit, ami olyan brutálisan néz ki és olyan kívánatos is egyben.
Babel még egy meglepetéssel szolgált: befúrt még egy karikát, ülőmagasságban. Letelepedtem, kilakatolt. Elém rakta a tágítókat, a síkosítót, a kampót: „Ismerkedjetek!” És elment.
A keskeny tágító könnyen ment be, a vége okozott némi izgalmat, de ahogy becsusszant, az izmok megint összezárultak és kész. Pár perc múlva váltottam is a közepes plugra. Ennek nincs a végén hirtelen elkeskenyedő szára, így vagy tartani kell, vagy ráülni. Én az utóbbit választottam, bár elég lassan jutottam el addig. Óvatosan csúsztattam be a popsimba, mindig egy picit mélyebben, addig, míg már nagyon feszített. Ilyenkor lepihentem, hagytam a testemet alkalmazkodni. Majd folytattam. Nem tudom, mennyi ideig voltam fent egyedül. Egyszer feljött babel, nagyon szépen megcsókolt.
Valamennyi idő múlva már rá tudtam ülni a tágítóra, bár nagyon zavart az az állandó feszülés, amit okozott, mintha folyamatosan ürítenék. Babel leoldott a karikáról, elmehettem wc-re, és jött a kampó. Babel előre döntött, felemelte a fenekemet és nagyon finoman beakasztotta a golyót, majd betolta a kampó szárát is a popsimba. Meglepő volt, mennyire könnyen ment és semmiféle fájdalmat nem okozott.
Babel először a falban lévő karikához láncolta a kampót. Belém nyúlt, majd hagyta, hogy én csináljam magamnak. Kis idő múlva levett a falról és nagyon rövidre véve a nyakörvhez erősítette a kampót. Állva nem okozott nagy gondot, de négykézláb, Uramat számmal szórakoztatva nagyon kellett homorítanom. Főleg, amikor maga felé fordított, hogy gyönyörködjön a felemelt hátsom látványában. Meg is dicsérte derekam, combom szép, nőies ívét.
A fenekemben nem éreztem fájdalmat. Sőt, az a kis nyomás, amit a kampó miatt keletkezett, kifejezetten izgató volt. Ámde a nyakam, amit szorított a fém nyakörv… Mivel a nyakörv viselése közben a nyakamon kissé begyulladt a bőr, minden mozdulat fájdalmat okozott a sérült felületen. Büszke vagyok erre a fájdalomra!
Következett az este fénypontja, a séta. Babel megengedte, hogy magam válasszam ruhámat, így egy földig érő bő szoknyát és egy testhez tapadó könnyű pulcsit választottam. A kampó miatt a testtartásom kissé megváltozott: a derekamat homorítottam, a popsimat meg kitoltam. A hátamat meg nagyon egyenesen tartottam, hogy minél kevésbé fojtogasson a nyakörv. Elképzeltem, ahogy ott állok meztelenül, majd ahogy veszem fel a ruhákat és megkívántam saját magamat.
Babel kicserélte a nyakörveket és most az újnak az éles széle vágott be a sérült nyakamba…
Az elején csak a kavicsok miatt fájt a talpam. Meg egy kicsit a nyakam, de nem volt vészes. Ahogy haladtunk, úgy egyre jobban éreztem a nyomást a popsimban. A derekam is elfáradt már (már a négykézláb állás közben is sajgott), egyre gyötrelmesebb lett a séta. Erősen kapaszkodtam babel kezébe, mintha a szorítással ellensúlyozni tudnám a fenekemben és a nyakamban érzett fájdalmat. Az utolsó métereket felfelé megint kavicsos úton kellett megtenni. Alig mertem lépni, mert minden lépésnél a nyakörv bevágott a nyakamba, a kampó meg meghúzta a popsi lyukamat felfelé. Fáztam is és ettől remegtem kicsit, ami szintén fájdalmasan visszhangzott hátul.
Végül bent. Még fel kell gyalogolni a lépcsőn. Futnék, de nem merek, mert a kampó szinte beleharapott a nyílásomba. Ügyetlenül levetkőztem és engedélyt kértem Uramtól a kampó kivételére. Leoldotta a láncot, levette a nyakörvet. Maradt a neheze – séta közben a segglyukam jól összezárult, nyoma sem maradt a pár órával ezelőtti tágításnak. A wc-re ülve sikerült kiakasztanom a fémet, a golyó kiszedése különösen fájdalmas és izgalmas volt. Összekoszoltam magam, így a fájdalmamat a szégyen megkoronázta. Ültem és figyeltem a meggyötört testemre. Minden egyes pillanattal, amivel távolodtam a megélt fájdalomtól, egyre növekedett bennem a vágy, hogy újra éljem ezt az estét. Vagy egy másikat, de ezzel az édes kínnal, amit Uramtól kapok.
Hálásan estem babelnek, pénisze keménységét nyelvemmel is ösztönözve…
Hogyan járok mezítláb? Lazán. Szeretetből. Alázatosan. Mutogatás nélkül. Örömmel.
Az elmúlt hetek forró napjain a felhevült aszfalt jócskán próbára tette türelmemet és szófogadásomat. Nem mindig tartottam be babelnek tett ígéretemet, hogy munkából kijövet leveszem aktuális lábbelimet és a hazavezető utat mezítláb teszem meg. Volt, amikor le se vettem. Volt, amikor majdnem sírtam, annyira égette a talpamat az aszfalt. Volt, amikor gyorsan szedtem a lábamat, ha mégis megállni kényszerültem, akkor az oszlopok árnyékába igyekeztem vagy a járdaszegély világosabb kőjére léptem fel. Azon is csak úgy maradtam meg, hogy a sarkamra állva egyensúlyoztam, mert ott valamennyivel vastagabb a bőr és talán idegvégződésből is kevesebb van.
Van, amikor önmagam élvezetére veszem le a cipőt. És van, amikor csak azért, mert tudom, babel most rám gondol és tudja, hogy mezítláb vagyok. És ez neki annyira tetszik. És ez neki izgalmas. Öröm Uramnak örömöt okozni!
Na jó, a mutogatás azért kicsit ott van. Szórakoztató látni az arcokat, amikor rám néznek: „Átlagos nő…” Majd tekintetük levándorol és megakad egy pillanatra. Majd gyorsan, szégyenkezve, mintha valami nagyon titkosat vettek észre, visszakapják és – most jön a kedvencem – néznek és látom a szemükön, nem bírják összerakni a látott valóságot az agyukban lévő, biztonságot jelentő, jól megszokott mintával (ti. utcán cipőben illik járni). Ezeket a pillanatokat élvezem.
De azért Uram elégedettsége, a vágy ér a legtöbbet nekem, ami a koszos talpam látványától a szemében megjelenik.
Tegnap állás interjún voltam. Nyakamban természetesen a nyakörv. Az interjúztató lánynak a bemutatkozás után szinte rögtön ez volt az kérdése: „Ez milyen érdekes! Megnézhetem? Megérinthetem? Le lehet venni, hogy közelebbről megnézzem?” Mosolyogtam: „Nem lehet levenni…” „Hogy hogy nem lehet?” „Ez ilyen…”
Lezavartuk az interjút és a lány már nyúlt is a nyakamhoz. „Ez nehéz!” Mosolygok. „És miért nem lehet levenni? És ki rakta föl? És mit jelent, hogy nem lehet levenni?” A kérdések csak úgy záporoztak.
„Ez egy játék, az életünk része. A dominanciáról szól. A párom tette fel a nyakamba és csak ő veheti le. Az odatartozás, odaadás jele.”
Élvezetes volt a lány figyelme. Élvezetes volt a felismerés szikrája a szemében. Jól esett az elismerése: „Nagyon tetszik, hogy két ember tud játszani ilyet.”
Babel szerint ez különleges adottság, hogy ilyen természetesen tudom hordani a nyakörvemet. Csak úgy lubickolok a bókokban mostanában! És az ajándékokban is. Bár hivatalosan még nem kaptam meg, de tegnap már felpróbáltuk az új nyakörvet is. Tetszik benne, hogy szép fényes, hogy lapos és szorosan öleli körbe a nyakamat, hogy tetszik babelnek. És nem tetszik, mert nem olyan nehéz, mint amit hordok, zavarba ejt a nyakörvben kivágott M betű, és hogy kicsavarható a karikája. Tegnap még nem jutott eszembe semmi a betűre, de ma beugrott, M mint mazochista. Barátkoznom kell az új nyakörvvel, kis idő kell.
Először a varrógép zsinórját vettem észre: ki van húzva. Majd a fúrógépet. Már mosolyogtam, mert tudtam – babel befúrta a rögzítő karikákat. Átnéztem a szobán és láttam is a falból kiálló fémkarikát. Jó érzésem lett, mint a gyereknek, aki véletlenül meglátja az ajándékát.
Este felvettem babel egyik kedvencét, a kantáros mini ruhát és bementem hozzá, hogy kényeztessem, míg dolgozik. Azt hiszem, ez jól sikerült ötlet volt. Amikor felmentünk az emeletre, én azt gondoltam, folytatjuk, amit lent elkezdtünk. E helyett babel megfogta a nyakamon lévő karikát és ettől már világos volt, mi következik. Én indultam volna a szobába, de babel a terasz felé terelt. Hoppá, kint is van egy karika a falban! Csak hogy nem kényelmes nyak magasságban, hanem jó 30 centivel lejjebb. Se leülni, se kiegyenesedni nem engedne.
Mégsem maradtam kint – szúnyogok…
Babel átvezetett a hálóba és a falhoz lakatolt. Majd visszament dolgozni. Ácsorogtam a sötét szobában. Az elején érdekes volt és izgatott voltam. Vártam, hogy babel hamar visszajön. De múltak a percek és nem történt semmi. Zsibbadt a lábam és a hátam. Még mindig semmi. Unatkoztam. Magamhoz nyúltam, de az se volt jó.
Reccsen babel karosszéke… Mégsem jön. Nem jön még.
Minden akkor változott meg, amikor Uram feljött. Csak benézett a szobába, nem is jött be még, de láttam a szemében a vágyat és ettől felpezsdült a vérem. Pillanatok alatt nedves lettem.
Babel kinyújtózik az ágyon. Én épp karnyújtásnyira vagyok tőle. Végig simít a combomon és benyúl a lábam közé. Egyszerre szégyellem és büszke vagyok arra, mennyire nedves a puncim. Babel úgy csippenti össze a csiklóm csücskét, hogy azonnal megvonaglok. Nem tudok egy helyben maradni ettől az érzéstől. Minden egyes érintés elindítja a hullámot, izmaim megfeszülnek, mintha nem akarnám beengedni, ki akarnám lökni magamból ezt az éles „nem-fájdalmat”. Nincs erre szavam. Mert nem fáj, de elviselhetetlen. Mert minden idegszálam egy erdőnyi megfeszített húrhoz hasonlít. Mert azt hiszem, a húrok mindjárt elpattannak. Ez nem fájdalom. Ez nem gyönyör. Valami teljesen más…
Babel hirtelen vált. Mindig ámulatba ejt ez a kis különbség, mindössze pár milliméter, talán annyi sem és a kínzásból hirtelen gyönyör lesz. Robbanó, szétfeszítő, ellazító. Babel hirtelen kiveszi a kezét és a fiókba nyúl. Igen, igen, igen! A kedvencem. A golyós rúd. Könnyen belém csúszik és babel nagyon jól csinálja. Pillanatok alatt orgazmus közelébe kerülök. Érzem a kezemmel, ahogy a csiklóm duzzadd. Kicsit még nyújtom az élvezetet, nem lépem át a küszöböt, de babel olyanokat művel a puncimban, hogy végül nem bírom tovább és elmegyek.
Összecsuklóm. Szinte lógok a fali karikán. Babelnek is az jut eszébe erről, hogy le kell fotózni.
A tegnapi kínzás jól sikerült: véresre dörzsölte az öv a lábközömet, ami akkor vált igazán fájdalmassá, amikor levettem az övet délután. Az esti terveket – bevásárlás erényövben golyósdugóval, nyakörvben, mellcsipesszel, mezítláb – babel felfüggesztette. Helyette néztünk pár bdsm rövidfilmet, jól leszoptam Uramat és kaptam olyat, de olyat, hogy még most is beleborzongok!
Kértem Uramat, használja a golyós punci dugót – nagyon tetszik, ahogy a növekvő méretű golyós fémrúd belém hatol. Aztán babel addig addig játszott vele, míg a fenekembe csúsztatta. Fájdalmasan lassan, de biztosan tágultam, és amikor már a legnagyobb golyó is bent volt, babel elkezdte ki-behúzogatni a kemény fém dugót. Ettől égbe kerültem. A gyönyör és a fájdalom szinte tökéletes keverékét kaptam. A fenekemben előbb növekvő – befogadom a kemény fémet, – majd hirtelen csökkenő – mintha megkönnyebbülnék – nyomásnak köszönhető izommozgás a csiklómat is elérte, ami egyszerre nagyon kívánatos és kibírhatatlan érzés. Végül nem bírtam már, kértem Uramat, hogy hagyjuk abba. A légkondi ellenére leizzadtam, minden porcikám elfáradt. A végén, hogy a gyönyör mégse szálljon el csak úgy, elővettem a kis elektromos kefés vibrátort (alias elektromos fogkefe) és se perc alatt elmentem – a csiklóm duzzadt és forró volt, nagyon kevés kellett már csak neki.
Hálás vagyok Uramnak, babelnek, hogy lehetőséget és segítséget ad a testem megismerésében, a határaim megtapasztalásában, a nőiességem kibontakozásában, a gyönyör és a kín megélésében.
Luna szenved. Nagy és hirtelen elhatározással tegnap felvette az erényövet úgy, hogy ma is egész nap rajta fog maradni. Támogattam az ötletet.
A nyakörv kapcsán kicsit csalódott vagyok, mert olyan természetességgel hordja folyamatosan, hogy szinte semmi kényelmetlenséget nem okoz neki. Sem a súly nem zavarja, se az, hogy nem tudja levenni. Legalábbis ezek nem zavarják eléggé. Ahhoz képest, amit én szerettem volna, amit vártam ettől.
De most ennek vége! Az erényöv teljesen más. Hiába az irodai munkakör, a hajolgatás hiánya, az ülőmunka, ha a főnöke szemből belát az asztala alá. Akkor összezárt lábbal kell ülnie. Amit az öv kiszélesedő része persze azonnal megtorol. Extra nyűg a WC-zés, ahol szintén nem tudja levenni. Ezek már igen komoly zavaró tényezők, ha egész nap kell szembenézni velük. Végre! Egy kis valódi szadizmus, nem pusztán fájdalom, hanem kiszolgáltatottság, alázatra nevelés. Ezt kerestem mióta! Ahogy Luna fogalmazott:
Divatbemutatóval kezdtük. Miután babel rám igazította az erényövet, minden olyan ruhát fel kellett vennem, amiben majd utcára vagy munkahelyre megyek. Voltak darabok, amelyek alól egyáltalán nem látszott, hogy össze vagyok szorítva fémpántokkal, voltak olyanok, amelyeken keresztül átsejlett. A rövidnadrág különösen tetszett babelnek, mert a derékrésze alacsony és az erényöv felső pántja kilátszik. Babel nagyon izgatott lett ettől. Ahogyan én is. Elképzeltem magam vásárlás közben például: merev nyakörvben, mezítláb, derekamat, puncimat leszorítja az öv, fenekem szétfeszítve… És mindezt nem csak mi tudjuk babellel, hanem látja az is, aki ért hozzá.
Ruhapróbálgatás közben babel kihúzta az öv résén a punci karikáimat és feltette a lakatot. Ez akkor vált igazán fájdalmassá, amikor farmert vettem fel és leültem – a mozgástól a lakat húzta a piercinget, az a bőrömet. Ez utóbbiba meg belevágott a rés éles széle. A nyilalló fájdalomtól feljajdultam. És volt olyan ruha is, ami alól épp egy milliméterre nem látszik ki a lakat vége. Bár szerintem mozgásnál nem tudom megakadályozni. Nagyon várom már azt a mozi látogatást, amelyre ezt a ruhát vehetem majd fel!
Elsőre könnyű viseletnek bizonyult az erényöv. Mindaddig, míg ágyba nem kellett feküdni. Bár akkor még nem tudtam, milyen lesz másnap, amikor majd dolgozni megyek benne és egész nap rajtam lesz. Este kicsit megszenvedtem a zuhanyozást. A pántok alá alig tudtam benyúlni, a szappantól azonban könnyebben csúszott a kezem. Babel is bejött, hogy lássa, hogyan oldom meg a tisztálkodást az övön keresztül. Láthatóan tetszett neki, amit látott. A törölközés is tovább tartott, mert próbáltam kitörölni a pántok alól a vizet. Később még csöpögött belőle, gondolom a gumifedés alá került víz volt.
Ágyba fekvésnél még nem tűnt fel pár dolog, csak annyi, hogy nem tudok csak úgy lehuppanni, megfontoltan kell leülnöm, ha nem akarok fájdalmat érezni. Az alvásban nem zavart az öv, bár nem is vált észrevétlenné.
Ma reggel aztán a buszon megfeledkeztem az új mozgásformáról és szaporán foglaltam helyet. Meg is lett az eredmény – a keresztpánt kiszélesedő szélei élesen belevágtak a combhajlatba, ahol nagyon érzékeny minden. Sziszegtem… Már a buszra való felszállásnál is éreztem, hogy nehezebben emelem, és nem is tudom összezárni a lábamat. Amikor elmúlt a leülés miatti fájdalom, akkor ráeszméltem, hogy ülve sem tudom összeszorítani a lábamat. Vagy ha igen, akkor az fáj. Nem is kicsit. Olyan helyen ültem, ahol szemből rám láttak és azon tűnődtem, hogy vajon látszik-e, mi van rajtam? Egyszerre volt bennem a szégyen – szorítsd össze a fájdalom ellenére – és a vágy, hogy valaki vegye észre, táguljon a pupillája a felismeréstől…
A következő kellemetlen meglepetés gyaloglás közben ért – ha elég hosszan gyalogolok, akkor a keresztpánt bevág a lábhajlatba és dörzsöli a bőrt. Minél tovább gyalogolok, annál jobban fáj. Valamelyik nap babel utasítása ellenére nem vettem le a cipőmet hazafelé menet, mert nagyon forró volt az aszfalt. Amikor ez tudomására jutott, akkor ki kellett találnom magamnak büntetést a szófogadatlanságom kiváltására. Másnap puncimban lakattal mentem dolgozni. A lelógó lakat éles sarkai összekarcolták a combomat, az izzadság meg megmarta. Ez fájt! A lábam között ma keletkezett égető érzés a folytatás. Igaz, ettől a büntetéstől benedvesedik a puncim…
A vécézés mókás - a vizelet szétfolyik a keresztpánt teljes felületén, így nem csak a puncim, de a fenekem is vizes lesz. Rengeteg wc-papírba kerül a tisztábatétel.
Babel szerint szorosabbra kell húzni az övet mind a derekamon, mind keresztben. Ettől összeszorul a gyomrom és gyorsabban ver a szívem. Lesz bennem annyi alázat és odaadás, hogy így is örömöt szerezzek Uramnak? Elképzelem, ahogy levegőt alig véve (jut eszembe, tegnap a fűzőt is felpróbáltam, nekem bejött), megfontoltan mozgok. Minden sóhajnál a derekamra szorul a pánt. Nem enged. Emlékeztet! Mint ahogyan a puncimat leszorító fémlemez is csak egy szót mond: Alázat!
A nyakörv karikája hátul, a lánc feszül, lábujjhegyre kell emelkednem, hogy ne szorítsa annyira a nyakamat. Aztán a kezemen a bilincs, azt is fel. A készülődésből tudom, mi jön, de nem fordulok meg, hagyom, hogy a bizonytalanság és a félelem uralkodjon rajtam. Babel kimegy, sajnálom, hogy nem kapcsolta le a villanyt.
Az első adag víz nagyon lassan érkezik, szinte nem is érzem. Egy idő múlva babel egy vastagabb csővet dug a fenekembe és most márt azonnal telítődök vízzel. Pillanatok alatt eljutok abba az állapotba, hogy már nem tudom visszatartani. Babel leold a láncról, rohannék ki, nem engedi, nyugalomra int. Kint nagyon csípnek a szúnyogok. Nem bírom tovább, eldöntöm, hogy bekönyörgöm magam a zuhany lefolyójához. Bent is vagyok. Nehéz eltalálni a lefolyó lyukát. Büdős van.
Másodszorra babel magasabbra köt fel. Ég a vádlim. A víz gyorsan jön, pár (másod?) perc múlva könyörgök babelnek, hogy oldozzon el, mert nem bírom... A belém jutott sok levegő most távozik... Rossz, hogy megint lábujjhegyen vagyok - guggolok a padlóban lévő lyuk fölött. Egyre jobban szégyellem magam. Babel utasít, hogy nézzek rá.
Harmadszorra nem jutok el a lefolyóig, minden folyik a lábamon, kapkodok. Eszembe sem jut, hogy a fenekemben lévő csövet akár ki is lökhetném, könyörgök babelnek, hogy vegye ki, szüntesse meg a nyomást. Erőlködnöm kell, hogy ne feszítsem a láncot - babel nem tud leoldozni, ha feszül.A bilincs belevág a csuklómba. A lábamon lévő lánctól nem tudok gyorsan menni és ettől kicsit behajlítom a térdem.
Tetszik, ahogy babel rám néz. Tetszik, amit látok visszatükröződni az üvegben, ha hátrafordulok. Érzem, hogy nedves vagyok. Izgat ez a kiszolgáltatottság - addig maradok felkötve, ameddig babel akarja, ha úgy hagy, akkor ott kell majd összecsínálnom magam álltomban.Szégyellem magam, mégis felizgat ez az állapot.
Mezítláb kell járnom. Babel utasított. A tavalyi élményekhez képest, a mezítláb járás már nem újdonság, nem izgat fel annyira. A gondolat azonban, hogy babel most ott ül az irodájában és tudja, hogy mezítláb megyek haza, felizgat. Mert tudom, hogy őt felizgatja. Az is, hogy megnézik-e a nyakörvemet? Vagy az, hogy mezítláb vagyok. Nem figyelem már ezeket egy ideje, nem érdekel. Arra kíváncsi vagyok, az utcán a nyakrövemről kinek jut eszébe a lényeg (eddigi 3 "hozzászólásból" 3 talált).
A nyakörvet immár hét napja viselem szünet nélkül, éjjel-nappal. Rajtam van zuhanyozás közben. Mindig. Néha zavar, ha aláizzadok és viszket a bőröm. Egyébként meg kellemes, feltünő darab és ez bejön. Az, hogy miért van bennem inkább feltűnési vágy szégyenkezés helyett, már lélektan és nem BDSM. (Babel megjegyzése: "Az egész BDSM lélektan, nem?")
És a jövő heti állás intrejúra is magamon hagyom - ez vagyok én, ilyen vagyok én.
Babel tervbe vette a lakás különböző részein lévő rögzítési pontok kialakítását. Ezek karikák a falban, melyekhez majd a nyakörvemnél fogva tud rögzíteni. Ígér magasat, alacsonyat, lábujjhegyen- és térden álláshoz, üléshez és hanyattfekvéshez is. Én javasoltam egy görnyedéshez alkalmas pont kialakítását is. Babel szerint mazo vagyok. Logikus, nem?
A fentiek nyomán elbeszélgettünk a verésről, a talpvesszőzésről. Nekem nagyon rossz élményem maradt egy talpveréstől, azóta sem kívánom. Eljutottunk oda, hogy ha nem kemény pálcát, hanem hajlékony vesszőt használnánk, más lenne az élmény. És tele a kert gyönyörű orgona bokorral. És a Duna parton van fűzfa.
ajándékot kaptam. kicsit korábban egyet majd hármat is egyszerre. egy szájkarikát. egy nyakörvet, egy bilincset. egy erényövet.
a szájkarika egyszerű szerkezet. csak annyit tesz, hogy nem zárhatom be a számat. állandó készenlétemet fejezi ki. azt jelenti, hogy Uram bármikor, bármilyen célból igénybe veheti a számat. a nyálamat nem tudom lenyelni, vékony, csillogó szálakban nyúlik le az államról. beszélni sem tudok, csak sikongatni és tagolatlanul nyögdécselni.
a nyakörv állandó viselet. súlyos fémgyűrű a nyakam körül, benne egy karika. levenni nem tudom. egy csavar fogja össze a gyűrűt. izgató, ahogy rám nehezedik. izgató, ahogy babel megfogja a karikát és magához húz. vagy éppen térdre kényszerít. vagy a bilincsbe zárt kezemet lakatolja hozzá. vagy leláncol valahol a lakásban. utcán…
a bilincs igazi kínzó darab. laposan szorul rá a csuklómra, így a kezemet nem forgathatom egyáltalán. babel a csukló belső oldalán fogja össze lakattal a két fémdarabot. a kezemet imádkozó helyzetben tartja így. a csuklómat fájdalmasan szorítja, ha nagyon mocorgok.
az erényövet nagyon vártam. egy gumival szegélyezett fém övből és egy, láb között futó keresztpántból áll. a keresztpánt szélessége úgy változik, hogy a megfelelő helyeket elzárja vagy éppen nyitva tartsa. az egészet csavarok tartják össze, melyek a méretre igazítást is segítik. a popsinak egy kör alakú nyílás van, a punci teljesen el van takarva. egy vékony nyílással ellátott kis kivehető lemez van ezen a részen. a lemezbe négy, egyre növekvő méretű golyóból álló punci dugó illeszthető. teljesen fémből van, nehéz. kemény. tetszik, hogy az alsó, legnagyobb golyó a mozgásomtól kissé kicsúszik és állandóan tágít. egyetlen pillanatra sem feledhetem, kihez tartozom. mivel tartozom.
Elkapott a vásárlási láz. Ellenszerként vettem ezt-azt. Most egy másfajta láz kapott el.
Ezeket vettem :
A nyakörvet luna azóta állandóan hordja, munkába is, most is rajta van, ha akarná se tudná levenni, és ez nekem izgató, bizsergető érzés, ha rá gondolok.
Az erényöv még "beszoktatás" alatt van, de már méretre állítottam, és otthon már hordta azt is rövidebb ideig. Most jönnek majd a nyilvános helyek.
A bilincs elég szigorú darab, a csukló nem forog benne, és egymáshoz képest is minimális a két oldal mozgása. Büntetésre is jó.
A dupla karika jól állítható szíjakkal biztosan áll a szájban. Külön érdeme, hogy beszélni sem lehet benne, mert az állat is tartja alulról. Amikor bent van, akkor luna nem tud szopni. Akkor én tudom szájba dugni őt. Ez más érzés. Ő nem tudja irányítani egyáltalán, csak nyáladzik folyton. Nagyon megalázó. Neki.
a víz hűvös, érzem, ahogy elindul nyomásra. kellemes feszülés, izgalmas. ülök, a cső elölről hátra fut a lábam között. igyekszem nem ráülni, hogy ne szorítsam le. a feszülés egyre erősebb, de még jól esik. lassan megtelek vízzel, kérem babelt, hogy hadd eresszem vissza. még nem engedi. egy pillanat múlva már nem tudom tovább tartani. szégyellem, hogy nem bírom. ellazítom az izmot és a víz erős sugárban lövell ki, egyszerre sok. kis szünet. majd megint jön. minden egyes ürítés egy kisebb orgazmus. megkönnyebbülés. kicsit szédülök.
második menet. az üveg két literes, borzongok a gondolattól, hogy az egészet be kell fogadnom. az első menetben fenék tágítóval könnyítettem a cső behelyezését. most csak a cső végét szappanozom be, mégis megkarcolja a bementet. ahogy becsúszik, már könnyen mozog. betolom egészen egy ujjnyira. elindul a víz. megint kellemesen feszít belülről. de amint egyre több víz van bennem, úgy egyre megalázóbb. vissza kell tartanom, de nem megy. nagyon szorítom a fenekemet… a víz nyomása erősebb. spriccel kifelé, vizes lesz az egész fenekem, a puncim.
…elképzelem, hogy nem a wc felett történik ez velem, hanem állva, felkötött kézzel. a víz végigfolyik a lábamon, tócsába gyűlik a talpam alatt. koszos vagyok és büdös. nem tudom eltakarni magam. nem tudom megtörölni magam. ki vagyok kötve. sóvárgok uram fürge ujjainak cirógatása után…
harmadik menet. babel most játszik: felemeli és leereszti az üveget, ezzel növelve és csökkentve a nyomást. először nem érzem, de ahogy egyre több víz van bennem, úgy vagyok egyre érzékenyebb a nyomásra. a belem jól kiürült az első két beöntés alatt, sok vizet tudok befogadni. egyszer csak kilövell. egy pillanat az egész: most még erős vagyok és zárva tudom tartani magam, a következőben összecsinálom magam és semmit sem tehetek ellene.
hálásan nézek babelre. a székelési inger, a csobogó víz miatti szégyen keveredik bennem a kielégüléssel. hálás vagyok uramnak, hogy engedte megélni ezt a megalázó állapotot. hogy segített és bátorított. hogy hagyta, hogy eljussak a szégyentől a megkönnyebbülés öröméig.
helyet cserélünk. segítek babelnek a vizes palackkal. rám parancsol, hogy vegyem fel a zsákomat. elé állok, eléri és megnyomorgatja a mellbimbómat. benyúlt a lábam közé. oda, ahol a beöntés során érzett izgalom nyomán összegyűlt a sok nedvesség. a csiklóm duzzadt. minden pici mozdulatra érzékenyen válaszol. a kezemet a tarkómon kell tartanom. eleinte babel játszik – ahogy közeledek a csúcshoz, úgy gyengít az érintésen. majd megint gyorsít. végül nem hagyom, hogy abbahagyja. az orgazmus úgy nyilall, hogy összecsuklok, leverem a kezemmel a polcról a könyvet, újságot.
hálám – a legjobb tudásom szerint szopom le az uramat. szorgalmasan beszívom, körbenyalom a zacskóját, az alatta lévő részt. nyelvemmel megcsiklandozom a makk alatti kis barázdát. még a nyelvem töve is elzsibbad. a végén babel akkorát lök, hogy majd’ megfulladok a torkomba hirtelen beömlő spermától.
kívül izzadtan, belül tisztán, megkönnyebbülve nyújtózom ki babel mellett. kaptam is, adtam is.
1. papírból, szövetből vagy más anyagból készített tartó, aminek a teteje nyitott, az alja és a két oldala pedig zárt; tasak. apró darabos tárgyat, gabonafélét szoktak benne tartani.
a mikulás csokikat egy piros zsákba tettem.
2. durvább kelméből készült vezeklő-, vagy gyászruha; szabás nélküli, egyenes ruha.
…az anyag barna színű, szúrós, durva tapintású. meglepően meleg. a ruha olyan rövid, hogy alig takar alul valamit, kint van mindenem (enyém-e?). babel keze könnyen odafér a régen oly titkosnak vélt, most meg kényének kiszolgáltatott helyekhez…
a ruha megvarrása felizgat. fantáziálok, miközben szabom, varrom a vásznat. felidézem babelt, mit is mondott, hogy lesz majd? előbb volt a ruha ötlete. majd jött a zsák. amiben majd kuporodva fekszem (?), mozgásra képtelenül. a padláson. babel jön és használja a testemet. lyukakat vág a zsákon, hogy felkínálhassam neki a számat, a puncimat, a popsimat. vagy – és ezt én találtam ki – kössünk a nyakamra kötelet. látom magamat így: zsákban, vakon, nyakam megszorítva… babel kivisz majd így sétálni az utcára. felmerült a felfüggesztés is. és az is, hogy ebben a helyzetben milyen kényelmes engem megdugni.
a ruha csak másnap kerül rám. babel megjegyzéseket tesz, de látom rajta, hogy tetszem neki. a számban érzem elégedettségének nagyságát. szorgalmasan dolgozom a nyelvemmel és az ajkammal. babel kis idő múlva beteszi a helyére a lakatot, lábamra pedig lánc kerül. én őrülten nedves vagyok, vágyom az érintésére, minden keveredik bennem. szorít a nyakörv.
babel megfordít, láncnál fogva felemeli a lábamat, majd felakasztja a láncot a puncimban lévő lakatra. így már nem nagyon tudok moccanni, minden mozdulat a karikákat húzza meg, ami szétnyitja, nyomorgatja a lágy részeimet. igyekszem nem mocorogni nagyon. párszor belenyilall. kuporodom. ez nem is annyira fájdalmas, mint inkább megalázó.
köd van a fejemben. talán egy másik alkalommal történt, de van popsi tágító pumpa. nem a fenekemben, a vaginámban. szakító érzés belül. visítok, hogy babel hagyja abba. kicsit lejjebb engedi a levegőt. bekapcsolja a rezgőt, ez jobb.
kielégülés.
a ruha, a lakat, a nyakörv és a lánc maradnak. babel szétkapcsolja a puncimban lévő lakatot és kiereszti a láncot. most csak a bokámat fogja össze. még van egy-két óránk. letelepedek a szokott fotelomba, a film izgalmas. babel többször megkérdi, hogy vagyok, a viseletemre gondol. meglepően jól érzem magam ebben a szégyen ruhában. tetszik, ahogyan a durva anyag csiklandozza a mellbimbómat. tetszik a lánc a bokámon. kénytelen vagyok leteríteni valamit magam alá, hogy ne foltozzam össze a fotelt. mókás, mennyi nedvesség jön ki belőlem.
babel megint elvonszol az ágyra. már fáradok, de szolgaságom nem ér véget. kielégítem uramat még egyszer.
Gondoltam a verésre, mint eszközre. Akkor biztosan lenne új bejegyzés. Lélektelen lenne. A módszer is, a bejegyzés is. Luna befelé fordult. Ez van. Ezért írok én. Ez most egy kitalált történet. Ami csak annyit tesz, hogy pont így és pont velünk nem történt meg. Még.
Hogy jutottam idáig? – kérded magadban. Eszedbe jut, ahogyan először kértem, lépj ki a sarudból, gyere mellettem mezítláb, majd leparancsoltam a bugyidat is, és egyetlen lenge nyári ruhácska vékony anyaga választott el a külvilágtól, a teljes, meztelen kitárulkozástól. Most a semmi.
Ruhátlanul sétálsz mellettem. Nyakadon nyakörv, kezeid hátul hozzábilincselve, kényelmetlen-magasra felhúzva. Ez is csak növeli szépségedet. Homorítasz, mellbimbóid úgy állnak, ahogy mindig is kellene. Tartásod szép, nem görnyedt, mint a mindennapok olykor megfáradt asszonytestei.
Száron vezetlek, mint egy vadállatot. Hiszen az vagy. Nem igahúzó, de nemes és vad, kecses párduc. 3 ponton kapcsolódik a középső karika 3 lánccal a testedhez, ahol 3 piercingben van lehorgonyozva. Kettő a két mellbimbódban, egy a csiklódban lévő karikán. Ezzel remekül lehet irányítani Téged, az ellenállás legenyhébb kísérlete is komoly fájdalommal jár. Ha a vezetőszár laza, akkor viszont a fájdalom sem éles, sőt izgató, állandó stimuláló hatása feledteti a folyton talpadba szúró éles kavicsokat is.
Így sétálunk a folyó partján, a gáton. A környék kihalt, de ha jönne bárki is, nem tehetnél mást, mint ugyanilyen büszkén lépkednél mellettem. Nincs választásod. Volt, de nekem adtad. Én pedig azt választottam, hogy ma kijövünk ide, és itt teszlek magamévá, a város és a természet határán. Persze előtte megkapod jutalom-büntetésed pálcával és ostorral. No nem azért, mert rossz lettél volna, hanem csak azért, mert kedvem van hozzá.
Megállítalak, felnyúlok enyhén nyitott és nagyon lucskos puncidba. Szemedben máris csillan a vágy. Teljesen szőrtelen vagy, még ennyi sem maradt meg neked. Bármikor láthatom a lemenő nap fényénél, mennyire izgulsz már. Kicsit megpróbálod összeszorítani a lábaidat lépés közben. Nem izgat, miért csinálod, csak befelé mosolygok rajta. Úgy is rövidesen megérkezünk. Nem néztem ki előre a fát, most méregetem őket. Igen, ez jó is lesz. Rád parancsolok, állj széles terpeszbe. Kikötlek a hozott kötelekkel. Nem tetszik ez a túl széles terpesz. Neked. Nekem a gyengém. Átvetek egy kötelet egy vastagabb ágon, ez jön a nyakadba. Csak ezek után oldom el a hátad mögül a kezeidet. Mintha bizony félnem kellene, hogy elmenekülsz.
Kikötöm a két kezedet is, készen állsz. Készen? Ellenőrzöm. Csupa lucsok mindened, lábszáradon folynak már a nedvek. Beléd nyúlok. Durván. Fáj is kicsit, felszisszensz. Megnyugtatlak, ez semmi, ahhoz képest, ami most jön. Jobbommal hagyom kibomlani a korbácsot. Nem pattintok, csak enyhén suhogtatom, hogy halld. És Te, mást nem is tehetsz, átadod magad annak, ami jön.
elég rég nem írtam semmit. nincs ihletem. pedig esemény volt, nem is kicsi, mégsem rohantam a géphez, hogy azonnal, frissében leírjam a kalandot. mert az volt. mindegy tulajdonképpen. most megpróbálom felidézni.
volt vala, hogy babel kitalálta – legyen harmadik a játékban. rendben. bejegyeztük magunkat a www.smpixie.com oldalon és nem is telt el hosszú idő, találkoztunk egy párral. switchek. bár nekem a dom férfi, sub lány felállás a testhez álló. hihi, testhez álló…
találkoztunk teázóban, találkoztunk náluk. kezdett szépen kikerekedni a dolog – lesz itt szeánsz. lett is.
este van. babel összepakolta a táskát, még leküld a mellcsipeszért, ami a táskámban gubbaszt a vásárlásos bevállalás óta. zuhany. öltözök. hideg van, de bugyit nem veszek, csak harisnya, fekete body, babel kedvenc mini ruhája, a rakott szoknyás kantáros farmer. én is szeretem. kicsit izgulok – vajon milyen lesz a másik fél? tudom, hogy babel és a másik pár domja egyeztettek az estével kapcsolatosan. azt nem, mit. csak sejtem. babel mosolyaiból tudom, jó lesz.
autó. út. belváros fényei. éjjeli nyüzsgés. megvan a cím. lift. folyosó. a lakásban kellemes füstölő illat fogad. massive attack. ez jó, tetszik. rögtön át kell öltöznöm: body, harisnya le. mellcsipesz fel. gésagolyó fel (ami az utóbbit illeti, hideg volt nagyon a fém, mosdóban be tettem a forró víz alá. erre túl forró lett. megint hideg víz…). farmer ruha marad. hűvös van, a mellbimbóm kőkeményre zsugorodott. babel arra utasít, hogy amikor kész vagyok, álljak meg a szoba küszöbén.
a szobában félhomály van, gyertyák égnek. a másik lány éppen felszolgál az asztalnál. bal kézre eszközök kirakva. előttem matrac, a lány már ott térdel épp. jobbra ül babel és a vendéglátónk.
babel előtt térdelek. a lányt éppen gyertya viasszal csepegtetik. a gyertya a szájában van, keze felkötve. a viasz a mellére csepeg. fejem leszegve, pedig nagyon akarom látni, milyen. csak fel-fel pillantok, éppen hogy látok valamit. inkább hallom. kezdek beindulni.
tessék? hogy mit ajánlok fel magamból a vendéglátónknak? babel kérdése zavarba ejt és elbizonytalanít. oda megyek a másik férfi elé. „húzd feljebb a szoknyát!” „állj terpeszbe!” a férfi megsimogat itt ott, majd a felkötött lány elé vezet és utasítja, hogy nézze meg a karikáimat. kezével megmutatja neki. megdicséri a mellcsipeszt. tetszik neki. ahogy ott állok, azon jár az agyam, hogy egy idegen férfi érintései éppen hogy felizgatnak. de semmiféle szégyen érzés nincs bennem. biztonságban érzem magam babel mellett.
most babel nézegeti, simogatja a lányt. leveszi róla a bugyit. nincs bennem semmi féltékenység. tudom, a lány nem az esete.
számmal veszem le a lányba akasztott két csipeszt. attól félek, hogy megcsúszik a műanyag, a csipeszt eleresztem és az vissza ugrik a helyére, ami elég fájdalmas lenne. főleg itt lent. megúszom.
öt darab egy napos ütést kérek babeltől. hasra fekszem a matracon. babel a pálcát használja. fáj. a másik lánynak megmutatják a csíkos fenekemet. meg kell simogatnia, hogy átérezze, mi vár rá.
a lányt a falhoz láncolják. valami történik ott, épp nem láthatom. leveszem a ruhámat. egyszer csak babel odavezet és összecsukja a nyakörvemben lévő karabinert a lány nyakörvével. nagyon szorosan egymás mellett állunk. mellünk, hasunk, csípőnk érintkezik. babel hátra húzza a kezemet és a galéria aljába tett karikához köti. amolyan inkvizíciós módban. és még nincs vége – összeköti a derekunkat. olyan szorosan, hogy kimegy belőlem a szusz. a testünk teljesen összetapad. jön a korbács. babeltől én kapom a javát. bár ez inkább félelmetes,mit fájdalmas. háttal állok az egész szobához. nem látok semmit. az összeakasztott nyakörvek miatt a fejemet nem tudom forgatni. valaki simogat. a másik férfi is kipróbálja a korbácsot, nehezen megy neki. eltalálja kétszer is az arcomat. kér bocsánatot…
a lányt leteszik a matracra, kezét kikötik. megint gyertya. fölé kell térdelnem és fognom a lábát,hogy ne tekeredjen ki a forró viasz alól. majd a számba raknak egyet a gyertyák közül nagyon közel van a lángja az arcomhoz. félek, hogy megperzseli a szempillámat. nem nagyon mozgok, ezért a viasz többnyire a lány alsó hasára és szemérem dombjára csepeg. a lány sikongat, tekeredik. végre vége!
következő kör – a lányt kell simogatnom, le kell szednem róla a viaszt. majd úgy kell izgatnom, hogy ne menjen el. később elárulja, hogy a „fejében” is el tud menni, ha beindult a folyamat, nem tudja abba hagyni. izgató, ahogy vonaglik a kezem mozgására. próbálom kitapasztalni, mitől izgul fel jobban. én magam olyan nedves vagyok, hogy hangosan cuppog a puncim, ahogy helyezkedek a lány lábai között. babel két méterre tőlem is hallja. látom a szemén. pálcát is kapok. úgy látom, a lánynak is tetszik, ahogy húzogatom a csiklója mentén a bambusz botocskát. olyan huncut kis csomók vannak rajta – nekem ezek nagyon bejönnek.
egyszer csak én kerülök a matracra. kezem a fejem fölött a gázcsőhöz. „ha most az jön, amit nagyon szeretek, akkor leszakítom a csövet” – gondolom magamban. nem az jön. hanem a gyertya. jaj nekem. ez fáj. a lány majd elmondja, hogy a legkegyetlenebb gyertyát választották, a kis kikásak mennyivel finomabbak… mindegy. túl vagyok rajta. a lány lefejtegeti a viaszt rólam. majd izgatni kezd a kezével. sajnos kevés sikerrel. nagyon lassan mozog, folyton benyúl a puncimba. ahelyett, hogy a csiklómat masszírozná. megy az idő. én egyre szárazabb leszek. nem tudom mennyi idő múlva babel végre megsajnál és véget int.
uram elé térdelek. kényeztetem a számmal, merev és erős. tetszik nekem, ahogy sóhajt, amikor kitapintom a nyelvemmel a makkja alatt lévő kis redőt. elképzelem, ahogyan leteper a földre és magáévá tesz. hátulról kíván meg. a másik lány is az ura felett térdel, majd a fotelba kapaszkodva, térdelve ajánlja fel magát. babellel folytatjuk még a matracon is.
vége. csöndben felöltözünk. kikísér minket a házigazda. kocsi. fények megint. beszélgetünk. kissé mintha megfájdult a fejem. itthon. még mozi.
vasárnap reggeli együttlétünket babel megfűszerezte a „kedvenccel”, a mellcsipesszel. felül voltam, sokat ugráltam. az elején babel berakta a csipeszek között lévő láncot a számba, majd kis idő múlva kivette és hagyta szabadon lógni. na ez az, amit nem bírtam sokáig. minden egyes fel-le mozdulatnál a csipeszek kifordultak a mellbimbómmal együtt, éles, csípő fájdalmat okozva ezzel. bármennyire is nyöszörögtem, a puncim nem hazudik ilyenkor – a cuppogás magáért beszélt. azért a végén megkönnyebbültem, hogy lekerül a mellemről, még akkor is, ha a csipesz levétele nagyobb fájdalommal jár, mint a viselése.
a menet után babel megkérdezte: egész napra? a csipeszre értve. ijedten mosolyogtam és azt hiszem, azt mondtam, inkább ne.
délután vásárolni indultunk és, hogy babel kedvében járjak és kiderítsem a határaim körvonalát, feltettem a mellcsipeszt. nem volt vészes, mert ugyan melltartót nem hordok, de a lánc a pulóver alatt úgy sem mozdult. erősen húztam meg, de a mozdulatlanságnak köszönhetően csak enyhe zsibbadást éreztem. eleinte. úgy az első 20 percben.
majd olybá tűnt, mintha a mellem duzzadna. nem éreztem fájdalmat a mellbimbóban, csak feszült, kis idő múlva úgy éreztem – egy mérettel nagyobb lett a cicim. már próbálni sem akartam, pedig találtam egy csinos ruhát fél áron. a vásárlási idő felénél a gondolataim már sehol máshol nem jártak, csakis a mellemen és az érzett fájdalmon. ráadásul a melegtől a mellbimbóm alakot változtatott, ettől időnként vér tódult be egyre erősebb égető fájdalmat okozva.
a pénztárhoz menet már csőlátásom volt, azon gondolkoztam, vajon el lehet-e már ájulni? kocsi felé menet azon voltam, hogy beülök és azonnal leveszem. az ülésbe süppedtem, körülnéztem és rengetegen voltak a parkolóban – úgy éreztem egy picit még bírom ezt a mellcsipeszt, míg elhajtunk egy kihalt részre. babel felajánlotta, hogy a következő vásárlási állomáson félreáll. ok. ez még pár perc volt, bár nekem végtelenül hosszúnak tűnt a két áruház közötti út. a parkolóban még tekeregni kellett ide-oda, volt egy pillanat, amikor megijedtem – babel szándékosan nem áll meg kihalt helyen és választhatok: vagy leveszem úgy és látja, aki látja. vagy magamon hagyom a csipeszt még… ez nem következett be. lehúztam a dzsekim cipzárját, benyúltam a pulcsim alá, vettem egy nagy levegőt és… nem ment. inkább felhúztam nyakig a felsőmet. így már megfoghattam a csipeszt záró gyűrűt és magát a csipeszt úgy, hogy a csipesz szárai még a mellbimbóra szorítottam, a gyűrűt lehúztam és én magam nyitottam szét a szárakat. így el tudtam kerülni, hogy a hirtelen lepattanás még nagyobb fájdalmat okozzon. összesen egy órát bírtam ki.
a vásárlás célja eredetileg darts készletünk felújítása, bővítése volt. de ha már egy nagy sportszer áruházban kötöttünk ki, akkor beszereztünk még egy pár hasznos holmit. nevesül – lószerszámokat. egészen pontosan egy valódi zablát és egy valódi lovagló pálcát. a zabla két fém íves, egymásba akasztott rudacskából áll, a fejre való rögzítést két nagy fémkarika látja el. mindkét darab tetszik. a pálcát babel eddig csak nagyon kíméletesen használta, de már ebből is éreztem a valódi erejét. a zabla meg kemény és hideg. és nagyon be tud vágni mindenütt.
és még. ez a terpesztő a kalodáhozképest nem olyan rettenetes, bár egy csomó fájdalmat okozott igy is. mint ahogyan a karikáimba fűzőtt lánc is - minden mozdulatra jó erősen megrántotta, ezzel éles, csipő fájdalmat okozva a puncimban. ezt a játékot feladtam: amikor babel hanyatt fektetett és a számba hatolt úgy, hogy teljesen eltakarta magával az arcomat és elkezdtem fulladni, akkor bepánikoltam, babel meg büntetésképpen abba hagyta. ez a tényleges büntetés, amikor megvonja tőlem azt az élvezetet, amit a fájdalom okoz...
hogy kíméljem a fantáziát és a valósághoz hű maradjak, íme az illusztráció a kalodás kalandomhoz. ezek a képek még a "nem is olyan vészes ez" állapotban készültek. a későbbiekben kép nem készült, a szenvedésemet csak szavakkal tudtam leírni.
