Múlt héten babel rám parancsolta az erényövet. De nem ám egyszerűen, hanem pluggal együtt. Én persze örültem, nem tudtam, mi vár rám. Egy bevásárló központba mentünk, találkozóra, kávézóba. Randira.
Amíg otthon tettem vettem, öltözködtem nem volt semmi baj. A plug kellemesen tágította a puncimat, kicsit csúszkált benne, én egyre nedvesebb lettem. Felvettem Uram kedvencét, a kantáros miniszoknyámat, jól néztem ki.
Az autóban aztán már nem volt olyan kényelmes. A plug nyomta a puncimat belül, minél jobban helyezkedtem, annál inkább. Végül féloldalasan ültem az ülésen, hogy a plug minél kevésbé bántson.
Az autóból való kiszállást próbáltam lassúra és szépre venni, de a plug megint „megmondta” a magáét. Kicsit elkenődtem, nem számítottam rá, hogy ilyen fájdalmas lesz az, amire elsőre olyan kellemesnek és izgatónak nézett ki.
A kávézóig tartó séta azonban visszahozta a huncut kedvemet. Szórakoztatott a szembejövő férfiak nyakörvemre vetett – néha nyílt, de többnyire lopott – tekintetek. Az erényöv minden lépésnél kissé bevágott a combhajlatba, bár ehhez már teljesen alkalmazkodtam és szinte már élvezettel szorítottam össze a lábamat, hogy érezzem, ahogy a fém nem engedi. Elképzeltem, hogy egy lánc van a nyakörvhöz erősítve, a vége Uram kezében. Néha kicsit megránt…
A kávézóban megint gondba kerültem – le kellet ülni valahogy. Egy kis kanapéra telepedtem babel mellé, de sehogy sem találtam a helyemet. Bárhogy ültem, a plug egyre fájdalmasabban vágott be a húsomba. Végül már nem bírtam, ott tartottam, hogy felállok, és úgy maradok. És akkor jött a mentő ötlet – térdelni. Letérdeltem Uram mellé a kanapéra és fenekemet óvatosan a lábamra tettem. Igen! Ebben a helyzetben végre megint érezhettem, élvezhettem a plug izgató jelenlétét. Mocorogni nem nagyon mertem, de a fájó nyomás megszűnt. Talán eleve így volt kitalálva, hogy ne lehessen leülni az erényövben?
A kávézó után még sétáltunk egy keveset, kicsit untam és a hazavezető útra gondoltam, amikor is majd újra be kell ülni az autóba, és megint fájni fog, és most egy kicsit nem akarom, de ki kell bírnom, úgy leszek jó kislány…
Otthon meglepett, mennyire vagyok nedves – a plugot nem is kellett kivenni, egyszerűen kicsúszott egy huncut cuppanással. Ez persze jól esett. Most is bizsereg a csiklóm, ha felidézem ezt a délutánt…
