a hétvégén próbára tettem magam.
vasárnap reggeli együttlétünket babel megfűszerezte a „kedvenccel”, a mellcsipesszel. felül voltam, sokat ugráltam. az elején babel berakta a csipeszek között lévő láncot a számba, majd kis idő múlva kivette és hagyta szabadon lógni. na ez az, amit nem bírtam sokáig. minden egyes fel-le mozdulatnál a csipeszek kifordultak a mellbimbómmal együtt, éles, csípő fájdalmat okozva ezzel. bármennyire is nyöszörögtem, a puncim nem hazudik ilyenkor – a cuppogás magáért beszélt. azért a végén megkönnyebbültem, hogy lekerül a mellemről, még akkor is, ha a csipesz levétele nagyobb fájdalommal jár, mint a viselése.
a menet után babel megkérdezte: egész napra? a csipeszre értve. ijedten mosolyogtam és azt hiszem, azt mondtam, inkább ne.
délután vásárolni indultunk és, hogy babel kedvében járjak és kiderítsem a határaim körvonalát, feltettem a mellcsipeszt. nem volt vészes, mert ugyan melltartót nem hordok, de a lánc a pulóver alatt úgy sem mozdult. erősen húztam meg, de a mozdulatlanságnak köszönhetően csak enyhe zsibbadást éreztem. eleinte. úgy az első 20 percben.
majd olybá tűnt, mintha a mellem duzzadna. nem éreztem fájdalmat a mellbimbóban, csak feszült, kis idő múlva úgy éreztem – egy mérettel nagyobb lett a cicim. már próbálni sem akartam, pedig találtam egy csinos ruhát fél áron. a vásárlási idő felénél a gondolataim már sehol máshol nem jártak, csakis a mellemen és az érzett fájdalmon. ráadásul a melegtől a mellbimbóm alakot változtatott, ettől időnként vér tódult be egyre erősebb égető fájdalmat okozva.
a pénztárhoz menet már csőlátásom volt, azon gondolkoztam, vajon el lehet-e már ájulni? kocsi felé menet azon voltam, hogy beülök és azonnal leveszem. az ülésbe süppedtem, körülnéztem és rengetegen voltak a parkolóban – úgy éreztem egy picit még bírom ezt a mellcsipeszt, míg elhajtunk egy kihalt részre. babel felajánlotta, hogy a következő vásárlási állomáson félreáll. ok. ez még pár perc volt, bár nekem végtelenül hosszúnak tűnt a két áruház közötti út. a parkolóban még tekeregni kellett ide-oda, volt egy pillanat, amikor megijedtem – babel szándékosan nem áll meg kihalt helyen és választhatok: vagy leveszem úgy és látja, aki látja. vagy magamon hagyom a csipeszt még… ez nem következett be. lehúztam a dzsekim cipzárját, benyúltam a pulcsim alá, vettem egy nagy levegőt és… nem ment. inkább felhúztam nyakig a felsőmet. így már megfoghattam a csipeszt záró gyűrűt és magát a csipeszt úgy, hogy a csipesz szárai még a mellbimbóra szorítottam, a gyűrűt lehúztam és én magam nyitottam szét a szárakat. így el tudtam kerülni, hogy a hirtelen lepattanás még nagyobb fájdalmat okozzon. összesen egy órát bírtam ki.
a vásárlás célja eredetileg darts készletünk felújítása, bővítése volt. de ha már egy nagy sportszer áruházban kötöttünk ki, akkor beszereztünk még egy pár hasznos holmit. nevesül – lószerszámokat. egészen pontosan egy valódi zablát és egy valódi lovagló pálcát. a zabla két fém íves, egymásba akasztott rudacskából áll, a fejre való rögzítést két nagy fémkarika látja el. mindkét darab tetszik. a pálcát babel eddig csak nagyon kíméletesen használta, de már ebből is éreztem a valódi erejét. a zabla meg kemény és hideg. és nagyon be tud vágni mindenütt.