Nekifutok... Meglátjuk. Máskor is próbáltam már. Bonyolult.Ütni.
Ez az egyszerűbb fele. Ütök. Fáj. Visszafáj. Elviseli, elviselem. Nyög, sóhajt, morog, sikolt. Élvezi, élvezem. Benyúlok a lába közé, néha durván. Nem élvezi. De mégis. Fáj és mégsem. A test mást mond, mint…
Luna azt mondta, írjak valamit én is.
Volt is valami ihletem feszülésről, gonoszságról, feltámadó mély vegetatív ösztönökről, de nem sikerült belekapaszkodnom, elmúlt. Talán azért ennyire kevés a vidámság az irodalomban, mert aki boldog, az el van foglalva a saját…
Kedves olvasóm, most kivételesen nem árulom el, milyen gondolataim támadtak az alábbi képet nézve, mert nem akarlak befolyásolni. Válj olvasóból most kicsit nézővé!
Fiúk! Jól ki lett velünk babrálva, azt mondom.Az egyházak, a romantika, a szokások, minden, ami a monogám hűségkép kialakulásához vezetett. Mindaz a képmutatás, ami arról szól, hogy mi nem vagyunk állatok, és erőnek erejével ellent kell állnunk az ősi ösztöneinknek,…
Kaptam egy "olvasói levelet". Mivel nem kaptam rá engedélyt, nem idézek belőle, remélem a rá adott válasz e nélkül is érthető és világosabbá teszi az álláspontomat. (A címzett gondolom magára ismer majd, tehát a nevét is kivehettem.) "Kedves…
Távol álljon tőlem, hogy másokat meg vagy elítéljek. Bár nem mindig megy, általában törekszem erre. Most sem ez a cél.Csak megfuttatom kicsit a gondolataimat, mint versenylovakat a pályán. Hátha jót tesz nekik is.Olvasgattam adatlapokat. BDSM témában. Feltűnt egy mintázat,…
Luna szenved. Nagy és hirtelen elhatározással tegnap felvette az erényövet úgy, hogy ma is egész nap rajta fog maradni. Támogattam az ötletet. A nyakörv kapcsán kicsit csalódott vagyok, mert olyan természetességgel hordja folyamatosan, hogy szinte semmi kényelmetlenséget nem…
Elkapott a vásárlási láz. Ellenszerként vettem ezt-azt. Most egy másfajta láz kapott el. Ezeket vettem : A nyakörvet luna azóta állandóan hordja, munkába is, most is rajta van, ha akarná se tudná levenni, és ez nekem izgató, bizsergető érzés, ha rá gondolok. Az…
Nehezen veszem rá Lunát, hogy írjon.Gondoltam a verésre, mint eszközre. Akkor biztosan lenne új bejegyzés. Lélektelen lenne. A módszer is, a bejegyzés is. Luna befelé fordult. Ez van. Ezért írok én. Ez most egy kitalált történet. Ami csak annyit tesz, hogy pont így és pont velünk…
Vagy felavatás? Azt inkább hídra vagy emlékműre mondjuk, nem? Mindegy a lényeg az avatás. Szegény ruha végül is elkerülte az avatást, mert idejében lekerült.
Hazafelé tartottunk kocsival, amikor az ismerős táj mellett elhaladva megkérdeztem, ne ugorjunk be egy kicsit? De!…
(Lesz kép a lakatról a "méltó" helyén, ha majd megjön, és köszönjük az építő jellegű hozzászólásokat, mert volt olyan is. Ez az egész arról szól, hogy nem muszáj úgy élni, ahogyan azt mások elvárják tőlünk. Lehet, de nem muszáj.)