A fényképek kedvéért indulunk el. A ruhám árulkodóan rövid és folyamatosan csúszik felfelé – tökéletes választás volt. Mezítláb vagyok, nyakörvben, bugyi nélkül. Sétálunk a Duna-part felé.

Az út elején találok egy sáros tócsát, jó érzés bele lépni. A sár meleg, kellemesen lágy. A talpam koszos lesz, de nagyon szexi, babelnek is tetszik.

Később is találunk sáros útszakaszokat, olyan is lesz, amibe nem szívesen lépek bele: nem tetszik az agyag zöldes színe.

A parton babel letelepedik egy fa tövébe és megállás nélkül kattogtatja a gépet. Én meg próbálok nem pózolni, csak élvezni a mozgást, a levegőt, a finom homokot. Kavicsokat dobálok a vízbe, kagylókat keresgélek.

Izgatottá tesz, hogy tudom, minden lehajlásnál babel látja a popsimat, a puncimat. A part közelében uszályok horgonyoznak, vajon onnan is látnak?

A délután könnyedsége, a levegő melege, a finom parti játék, a séta felszabadító hatása jót tesznek a lelkemnek. Köszönöm, Uram!