Augusztus jött, szénanáthát hozott, aztán továbbállt, de a nátha maradt. Utóbbi heteimet megkeseríti ez az állandó orr- és torok viszketés, szemszáradás. Olyannyira, hogy a játékhoz sem nagyon volt kedvem. Uram tapintatosan rám hagyta a dolgot.
Időközben bővült felszereltségünk is. Uram talált olyan gyártót, aki fém BDSM cuccokat gyárt, így lett nekünk ketrecünk, kalodánk, terpesztőnk és teströgzítőnk. Gyönyörűek. Nehezek. Kemények. Kegyetlenek. Feketék.
A teströgzítőben nem lehet ülni, nem lehet állni. Olyan szögben hajlít meg, hogy csak oldalt feküdni tudok benne. A térdem is, a könyököm is hajlítva – nekem különös kín az utóbbi. A rögzítő súlya olyan, hogy hiába van hely a nyakrészben, leszorít és nehézzé teszi a légzést.
Egyébként ez a teströgzítő eléggé kezessé tehet – a viselése fárasztó és elég rövid időn belül sok mindenre rávehető vagyok, ha a kiszabadulásomat hozza.
Ami bejött a teströgzítőben, az a kiszolgáltatottság. Minden mozdítható testrészem rögzítve van, csak a fenekem van szabadon. Nagyon célravezető. Főleg akkor, ha hanyatt fekszem, a lábamat magasba emelve a középső rúdnál felfüggesztésre kerülök. Babellel meg is beszéltük, hogy kell egy kampó az ágy fölé.
A kaloda leszámítva a felvételt, nagyon tetszetős darab. Irtó szexinek éreztem magam benne. Reggel volt, egyszerűen csak szeretkeztünk. Babel rám adta és kitárulkoztam. Persze állni más lesz benne, a kaloda súlyos darab. De Uram alatt fekve, a szeme csillogását látni önmagában is élvezet volt.
A ketrec és a terpesztő még egy kicsit pihennek.
