Divatbemutatóval kezdtük. Miután babel rám igazította az erényövet, minden olyan ruhát fel kellett vennem, amiben majd utcára vagy munkahelyre megyek. Voltak darabok, amelyek alól egyáltalán nem látszott, hogy össze vagyok szorítva fémpántokkal, voltak olyanok, amelyeken keresztül átsejlett. A rövidnadrág különösen tetszett babelnek, mert a derékrésze alacsony és az erényöv felső pántja kilátszik. Babel nagyon izgatott lett ettől. Ahogyan én is. Elképzeltem magam vásárlás közben például: merev nyakörvben, mezítláb, derekamat, puncimat leszorítja az öv, fenekem szétfeszítve… És mindezt nem csak mi tudjuk babellel, hanem látja az is, aki ért hozzá.
Ruhapróbálgatás közben babel kihúzta az öv résén a punci karikáimat és feltette a lakatot. Ez akkor vált igazán fájdalmassá, amikor farmert vettem fel és leültem – a mozgástól a lakat húzta a piercinget, az a bőrömet. Ez utóbbiba meg belevágott a rés éles széle. A nyilalló fájdalomtól feljajdultam. És volt olyan ruha is, ami alól épp egy milliméterre nem látszik ki a lakat vége. Bár szerintem mozgásnál nem tudom megakadályozni. Nagyon várom már azt a mozi látogatást, amelyre ezt a ruhát vehetem majd fel!
Elsőre könnyű viseletnek bizonyult az erényöv. Mindaddig, míg ágyba nem kellett feküdni. Bár akkor még nem tudtam, milyen lesz másnap, amikor majd dolgozni megyek benne és egész nap rajtam lesz. Este kicsit megszenvedtem a zuhanyozást. A pántok alá alig tudtam benyúlni, a szappantól azonban könnyebben csúszott a kezem. Babel is bejött, hogy lássa, hogyan oldom meg a tisztálkodást az övön keresztül. Láthatóan tetszett neki, amit látott. A törölközés is tovább tartott, mert próbáltam kitörölni a pántok alól a vizet. Később még csöpögött belőle, gondolom a gumifedés alá került víz volt.
Ágyba fekvésnél még nem tűnt fel pár dolog, csak annyi, hogy nem tudok csak úgy lehuppanni, megfontoltan kell leülnöm, ha nem akarok fájdalmat érezni. Az alvásban nem zavart az öv, bár nem is vált észrevétlenné.
Ma reggel aztán a buszon megfeledkeztem az új mozgásformáról és szaporán foglaltam helyet. Meg is lett az eredmény – a keresztpánt kiszélesedő szélei élesen belevágtak a combhajlatba, ahol nagyon érzékeny minden. Sziszegtem… Már a buszra való felszállásnál is éreztem, hogy nehezebben emelem, és nem is tudom összezárni a lábamat. Amikor elmúlt a leülés miatti fájdalom, akkor ráeszméltem, hogy ülve sem tudom összeszorítani a lábamat. Vagy ha igen, akkor az fáj. Nem is kicsit. Olyan helyen ültem, ahol szemből rám láttak és azon tűnődtem, hogy vajon látszik-e, mi van rajtam? Egyszerre volt bennem a szégyen – szorítsd össze a fájdalom ellenére – és a vágy, hogy valaki vegye észre, táguljon a pupillája a felismeréstől…
A következő kellemetlen meglepetés gyaloglás közben ért – ha elég hosszan gyalogolok, akkor a keresztpánt bevág a lábhajlatba és dörzsöli a bőrt. Minél tovább gyalogolok, annál jobban fáj. Valamelyik nap babel utasítása ellenére nem vettem le a cipőmet hazafelé menet, mert nagyon forró volt az aszfalt. Amikor ez tudomására jutott, akkor ki kellett találnom magamnak büntetést a szófogadatlanságom kiváltására. Másnap puncimban lakattal mentem dolgozni. A lelógó lakat éles sarkai összekarcolták a combomat, az izzadság meg megmarta. Ez fájt! A lábam között ma keletkezett égető érzés a folytatás. Igaz, ettől a büntetéstől benedvesedik a puncim…
A vécézés mókás - a vizelet szétfolyik a keresztpánt teljes felületén, így nem csak a puncim, de a fenekem is vizes lesz. Rengeteg wc-papírba kerül a tisztábatétel.
Babel szerint szorosabbra kell húzni az övet mind a derekamon, mind keresztben. Ettől összeszorul a gyomrom és gyorsabban ver a szívem. Lesz bennem annyi alázat és odaadás, hogy így is örömöt szerezzek Uramnak? Elképzelem, ahogy levegőt alig véve (jut eszembe, tegnap a fűzőt is felpróbáltam, nekem bejött), megfontoltan mozgok. Minden sóhajnál a derekamra szorul a pánt. Nem enged. Emlékeztet! Mint ahogyan a puncimat leszorító fémlemez is csak egy szót mond: Alázat!
