Kaptam egy "olvasói levelet". Mivel nem kaptam rá engedélyt, nem idézek belőle, remélem a rá adott válasz e nélkül is érthető és világosabbá teszi az álláspontomat. (A címzett gondolom magára ismer majd, tehát a nevét is kivehettem.)
"Kedves XXX!
Igazából a játékkal semmi baj. Nekem az nem tetszik, amikor valaki azt mondja, komolyan szub beállítottságú, miközben a kapcsolat minden részletét uralni akarja. Ezt tartom képmutatásnak.
Vegyük a teljesen konkrét példát! Amint írod, párkapcsolatban a felek ideális esetben szeretik egymást. Vagyis jót akarnak a másiknak, mint saját maguknak. (Nem biblia értelemben, hanem egészen konkrétan.) Ez viszi előre a kapcsolatot. Vagyis én teszek azért, hogy Luna jól érezze magát, és fordítva is igaz. Miközben megtartjuk az egyensúlyt is. (Nekem azt tanították, a kapott jót és rosszat is vissza kell adni, különben megborul az egyensúly, ami fontos. A titok, hogy akik szeretik egymást, azok a jóból mindig egy picivel többet, a rosszból mindig egy picivel kevesebbet adnak vissza. Így hosszú távon a rossz mindig eltűnik, a jó pedig egyre csak nő.)
Tehát amikor azt írod, hogy én nem tennék Lunával olyat, ami neki nem elfogadható, akkor ott van egy ki nem mondott kettősség. Egyrészt igazad van, hiszen szeretem Őt, nem akarok ártani neki szándékosan. Másrészt viszont ismerem is Őt nagyon. (Ezt nem hétköznapi értelemben kell érteni, de nem fejteném ki bővebben most.) Ebből következik, gondolhatom úgy, adott esetben valami a javára válnék, hiába ellenkezik. És persze itt tévedhetek is. Ez a dologban a lényeg! Vagyis az, hogy aki irányít, azé a felelősség.
AKI VALÓBAN IRÁNYÍT, AZÉ A VALÓDI FELELŐSSÉG.
Azt tartom képmutatásnak, amikor egy ember azt állítja, nem Ő irányít, tehát a felelősség másé. Remek példa erre a menekülőszó. Nem mondtad ki? Megtehetted volna? Vagy a párválasztás. Te választottál? Benne vagy most is? Elhagyhatnád? Tehát nem a monogámia a képmutatás. Hanem ha a felelősséget átadom, miközben a valódi irányítást nem!
Üdv, babel."
