Fiúk! Jól ki lett velünk babrálva, azt mondom.
Az egyházak, a romantika, a szokások, minden, ami a monogám hűségkép kialakulásához vezetett. Mindaz a képmutatás, ami arról szól, hogy mi nem vagyunk állatok, és erőnek erejével ellent kell állnunk az ősi ösztöneinknek, mert azok mind károsak. Na ezek dőlnek be mind abban a pillanatban, amikor azt érzem, hogy két nőstény is kényezteti az én szőrős, ősi, és állati testemet. Olyan érzés, amit elmesélni nem lehet, kár rá pazarolni a betűket, át kell élni.
Át kell élni, hogy én vagyok a középpont, körülöttem forog az univerzumnak legalább az a kis része abban a pár pillanatban, és ez rohadtul jó. Nem vagyok a hűség ellensége, és alattomos dolognak tartanám, ha mindezt a párom nélkül a háta mögött élném át. Így viszont egyszerűen szerencsésnek érzem magam.
A másik lány Luna mellett… Szereti a fájdalmat, odaadás a szemében, köszönet. Igazi szub, örül, ha szolgálhat, élvezi a csapásokat a fenekén. Kap néhányat a meztelen talpára is. A második popós sorozatnál már bátran beleerősítek. Az egyik ütés után ki is serken a vér. Szinte hangtalanul tűri. Áttérünk a simogatásra, dorombol tőle, mint egy kiscica. Kezem a lába közé csúszik, a csupa lucsok puncijára. Kéjnedvéből egy keveset átkenek a popsija lukához. A kampóra kis síkosítót nyomok, és mindenféle tágítás nélkül elkezdem bevezetni a golyós véget. Halk nyögések, pillanatra visszafojtott lélegzet a válasz. Kicsiket körözve nem tágítok, nyomulunk befelé a záróizom kapitulációjára várva. Bent van. Behúzom tövig a száránál fogva, hadd érezze a kis szuka a mélységeket, hadd röpítse ez fel a magasságokba. Nem féltem, ismerem a kampót, a végén méretes golyó van, ami a végbélben nem okoz kárt, viszont extra, különleges érzéseket igen.
A kiálló végre a tervező egy zárt szemet rakott, áldassék a neve! Ezen át lehet húzni a vékony szemű láncot. Két kis lakattal rögzítem. A lány nyakán már eleve van egy lánc. Luna súlyos és széles nyakörvét jobban szeretem, ám a célnak ez is megfelel. Ide rögzítem a lánc egyik végét, majd a másikat húzni kezdem. Biztatom a lányt, hogy homorítson és lazítson, úgy kevésbé fáj. Próbálkozik, de új még neki a helyzet, azt látom. Amikor a lánc feszessége elér egy kellően feszes helyzetet, megkegyelmezek neki, nem húzom tovább. Kézbe veszem megint a lovaglópálcát, azzal ütöm a fenekét. Utasítom, hogy nyalja ki Lunát, amit készséggel és láthatóan nagy lelkesedéssel végez.
Rövidesen azonban túlfeszül a teste a fájdalomtól, és ezzel együtt bizony fulladni kezd, képtelen tartani a homorított pozíciót, próbálna összegörnyedni a fájdalomtól. Ezzel persze feszíti a láncot, ami bevág a fenekébe és a vékony lánc miatt, amit a nyakában hord, és amihez a hátán végigfutó láncot rögzítettem, a szorítás áthat nyaki ütőerekre is. Idővel kénytelen vagyok oldani a lánc feszességén. Aztán egy hirtelen ötlettel eloldom egészen. Pontosabban kezembe veszem a végét, és a lyukon keresztül húzogatva folyamatosan játszom a feszességgel. A lány száját közben a farkamra átvezénylem, ő engem szop, én lassan, élvezettel húzogatom a láncot. Luna közben feltolja magának a popsijába a a köves plugot. Megengedem, hogy kielégítse magát, aminek gyorsan eleget is tesz.
Aztán intek a két lánynak, hogy cseréljenek, most Luna jön a farkamat kényeztetni, egészen addig, amíg bele nem lövöm a spermám a szájába. Készségesen lenyeli, mint mindig. Jól nevelt kis szuka. Mind a ketten azok. Ilyet kívánok nektek is, fiúk! Akik meritek vállalni mindazt, ami ezzel jár.