Meglehetősen kellemetlenül élem meg azt, ha az arcomon folyik a nyálam. Vagy bármi más. Tegnap este pedig meg kellett élnem ezt egy sor másik, egyszerre izgató és kellemetlen eseménnyel együtt. A nyálam azért folyt ki szabadon, mert a számat egy műfaszos maszk zárta el, pontosabban tartotta nyitva a maga módján. A fekete gumi darab épp annyira hosszú, hogy ha Uram elég szorosan kapcsolja rám, akkor már öklendezek, mert a vége a torkomban van. Ha a maszk nem túl szoros, akkor ugyan nem nyomja a torkomat, de a nyelést akadályozza. És oldalt fekve a ketrecben egy idő múlva már nem tudtam annyira szorítani a számat, hogy bent tartsam a nyálamat. Így hát az elkezdett szépen, lassan csurogni. Előbb meleg volt, majd az arcom előtt összegyűlő tócsa egyre hidegebb lett, ami fokozta a kellemetlen érzéseimet. Az előzőleg belém került sperma is kifolyt, kicsit csípte a popsimat – miután számba került a műfasz, de még mielőtt ketrecbe kerültem volna, babelé voltam egy erőteljes aktusban. Miután végzett bennem, velem, utasított, hogy vegyem fel az előzőleg kikészített zsákvászon ruhámat, hozzam a zsákomat is és menjek fel a ketrecbe. Kezembe nyomta a lakatot is. A tisztálkodást azonban megtiltotta. Kicsit bosszús voltam, hogy a padlóra lecsöpögő spermát majd nekem kell takarítanom. Amikor már felmásztam a padlásra és azon igyekeztem, hogy valahogy magamra zárjam a lakattal a ketrecet (ami mellesleg végül nem sikerült), nagyon elveszettnek, kicsinek, koszosnak éreztem magam. Értelmes szavakat mondani nem tudtam, csak nyögni, a lábam köze lucskos volt a saját és Uram nedveitől, a nyálam alattomosan csordogált kifelé. A hülye lakat nem akart bemenni a helyére, majd nem akart összezáródni…
Feküdtem a ketrecben és próbáltam lazítani. Két dolog dolgozott ez ellen – a műfasz és a hideg. Az utóbbi egy darabig nem volt olyan erős, hűvös volt, de nem fáztam különösebben a zsákjaimban (belemásztam a nagy zsákba is, szinte kellemes volt a durva anyag érintése). Csak feküdtem a sötétben, hallgattam a babel által nézett foci meccs hangjait és próbáltam nem figyelni a számból kifolyó nyálra. Ha hanyatt feküdtem, hogy lenyelhessem a felgyülemlett folyadékot, akkor a műfasz olyan mélyre csúszott a torkomban, hogy azonnal öklendezni kezdtem. Így hát hagytam, hogy folyjon ki.
Telt az idő, nem tudom mennyi, közben el- elbóbiskoltam. Soknak tűnt és a meccsben résztvevők nevei is változtak, gondolom elindult a következő. Amikor a karom, amire a fejemet tettem, végképp elzsibbadt, akkor fordultam. Ettől persze a puncimban lévő maradék sperma is szétkenődött a lábamon. Ekkor éreztem először azt, hogy fázom – a lábam hideg volt és jól esett az a kis meleg. Persze egy kis idő múlva a sperma is kihűlt és éppen ellenkező hatást váltott ki.
Kint feltámadt a szél és a padláson körbe-körbejárt a huzat. Na, ez ellen a zsák már nem védett. Egyre jobban fáztam, akárhogy is húztam magam össze. Valamely pillanatban feljött babel, megsimogatott, megkérdezte, bírom-e. Bólintottam. Még szenvedni akartam…
Sokkal később, amikor már a megfázás gondolata is elkezdett forogni az agyamban, akkor megpróbáltam elnyögdécselni azt, hogy „Fázom!”. Sokadik hívásra Uram feljött és kiengedett, azonnal beküldött a zuhanyba… A maszkot nem vehettem le, de a forró víz jót tett.
Meleg köntösbe bújtam, babel a kanapé elé ültetett le. Ettől tök fura lett minden. Önmagában a fizikai szint megváltoztatása – a fejünk, szemünk nem egy szinten volt babellel – megváltoztatta bennem az egész este eseményeit is. Értelmet nyert a fázás, az öklendezés, a nyáltól való irtózás. Nagyon fáradtnak és elgyötörtnek éreztem magam. De a maszkkal is alátámasztott egyszerűség jól esett. Jó, bár továbbra is fura volt belátni, hogy kommunikációm korlátozva van, nem szólhatok se Uramhoz, se máshoz. A kérdéseire is csak fejmozgással válaszolhatok. Ültem a padlón és az járt a fejemben, vajon milyen lenne mindig így élni – amikor csak az Uram akarata létezik, nincs saját elfoglaltságom, nincs saját időm, nincs saját ruhám, se helyem, nincs még saját szavam sem.
Újra meg akarom élni ezt a mentális szolgaságot!
