stripped&striped

ma rettenetesen lusta vagyok. olyan mértékű a lustaságom, hogy erőlködnöm kell, hogy ültömben maradjak, és ne dőljek le az íróasztalom alá vagy mellé vagy bárhová, csak vízszintes legyen. most éppen majszolom az ebédemet, talán ez felébreszt valamelyest, utána még jó lenne…

nagyon jól szórakoztam. komolyan. nem gondoltam volna, hogy ad egy, ez a blog valakinek rajtunk, rajtam kívül érdekes lesz; ad kettő, ennyi „indulatot” vált ki. érdekes „tapasztalat”… csak megismételni tudlak, babel, nem muszáj úgy élni, ahogy…

szegény jani tegnap sehogy sem tudott napirendre térni a fölött, hogy a bőr hasadási iránya más, mint a csikok a fenekemen mutatják azt. előb belekezdett a szokásos kritikus hangnemében: "áh, ezt nem igy kell csinálni", meg "na, majd megtanuljátok" meg…