ma rettenetesen lusta vagyok. olyan mértékű a lustaságom, hogy erőlködnöm kell, hogy ültömben maradjak, és ne dőljek le az íróasztalom alá vagy mellé vagy bárhová, csak vízszintes legyen. most éppen majszolom az ebédemet, talán ez felébreszt valamelyest, utána még jó lenne egy közvetlen koffein infúzió, de azt majd indirekt módon, egy nagyon erős kávé formájában kell a szervezetemnek bedolgozni. estére jó lenne lerázni ezt az állapotot, mert nem akarok élettelen baba lenni nálad, babel (hm… most hogy kimondtam… nem tetszene?), olyan kevés idő jár nekünk, hogy bűn így elkótyavetyélni.
…talán ez az ebéd és finom kávé életet önt belém…
szóval, állapotom feltehetően annak a frenetikus estének a következménye, amit az elmúlt vasárnap éltem meg. volt akkor minden, ami szem-száj-testnek ingere...
folyt. a köv. bejegyzésben
