nagyon jól szórakoztam. komolyan. nem gondoltam volna, hogy ad egy, ez a blog valakinek rajtunk, rajtam kívül érdekes lesz; ad kettő, ennyi „indulatot” vált ki. érdekes „tapasztalat”…
csak megismételni tudlak, babel, nem muszáj úgy élni, ahogy elvárják tőlünk. és az egészben ez a szép. és sajnálom, aki arra kényszerül, hogy másképp tegyen. de ezt egy másik helyen lehet megvitatni. mondjuk, baráttal. vagy terapeutánál.
„…ha Ő jól érzi magát a saját hitével, ki vagyok én, hogy elvegyem tőle???...”
a képről meg annyit, hogy naná, hogy fent lesz. már csak a piercer kedvéért is, ha egyszer kérte.
eredetileg nyakörvről szóló bejegyzést akartam írni. hogy milyen érzés viselni akár a kedvenc barnámat (ami fojtogat, nem engedi felemelni a fejemet, amin van egy karika, hogy meghúzhasd…), akár a vékony kis feketét (ami folyamatosan rajtam van és csak jelzi, emlékeztet a barnára). a nyakörv szimbolikájáról: van valakim, akinek hatalmában áll bármit tenni velem, ha ő is akarja. de azt hiszem, erről majd akkor érdemes, amikor meglesznek azok a fotók is.
meg – nézek éppen magamba – ma nem találkozunk, így jobb nem emlegetni, hogy ne feszegessen a vágy. érik bennem a kívánság, belső remegésem elárulja, verve lenne jó. azt hiszem, lassan itt az ideje megint.
