furcsa érzés lepett meg engem tegnap. mig keresgéltem a blogba illő fejléc képet, átnéztem jó sok popsi-verős fotót és a kellemetlen útóizből arra következtetek, hogy bizony nekem csak az én hurkáim tetszenek. másét látni olyan, mintha egy megerőszakolt nő képeit nézegetném.
???
történetet olvasni, hallani, kitaláni jó - magamat képzelem a történet szereplőjeként és csak a saját érzéseimet kezelem. képet látni rossz - mintha kivülállóként átélném a fájdalmat és nem a gyönyör része kerül előtérbe, hanem éppen a szenvedésé. és azonnal eszembe jut, hogy bizony ez élőben történik, nem smink, nem egy pornó film forgatásán készitett "beállitás", hanem valódi vér. és a fájdalom is valódi mögötte. és ettől valahogy nem jó az egész. sőt, ha hagyom a gondolatomat tekeregni, akkor az is eszembe jut, hogy vannak lányok, akik valódi bajba kerülnek, valódi erőszaknak vannak kitéve és ebből is "remek" fotó- és video sorozatok készülnek... csak ők ebbe nem egyeztek bele. és ez valakiket felpörget. és kinyilik a bicska a zsebemben.
szóval, arra készültem, hogy mesélek a legelső és a második büntis élményeimről, ehelyett rájöttem, hogy csak akkor jön be a kiszolgáltatóttság, a fájdalom, ha veled csinálom, babel. csak belegondoltam, hogy elmennék egy ilyen partira és akárkinek odaadnám verésre a testemet és összeszorul bennem minden. nem! nem! nem! ellenkezik minden porcikám.
kavargósra sikeredett ez a gondolat menet. még boncolgatom alkalomadtán.
