A tegnapi találkozónk már sokkal intenzívebbre sikerült. Most a lány jött hozzánk és a természet lágy ölét választottuk. Egy elvadult kertben telepedtünk le. Mire én fordultam egyet az autóban felejtett óvszerért, babel már fenekelte a lányt a lovagló pálcával. Irigykedve néztem, a lány mennyire bírja – a feneke előbb csak vörös lett, majd, ahogy Uram keményített, kezdett lilulni, majd fel is hasadt egy helyen. A lány meg csak éppen hogy kiadta a hangját.
Ezután előkerült a kampó. Babel a kedvenc egyszerű rögzítését használta: a kampó végében lévő karikán áthúzott egy láncot, a másik végét meg a lány nyakában lévő – már „nyugalmi” állapotában is nagyon szorosan viselt – (szépnyakszép)láncon fűzte át. De szorosan ám, ettől – jaj, de ismerős – felemelkedik a popsi, homorít a hát, szorul a (szép)nyak körül a lánc.
A látványtól nekem is megjött a kedvem egy kis fenékjátékhoz és gyorsan beraktam magamnak a plugot.
Uram folytatta a lány fenekelését és közben egyre szorosabban fogta a láncot. Majd utasított engem, hogy nyalassam ki magam. A lány elé, fölé álltam, kicsit terpesztettem, szétnyitottam a szeméremajkaimat és hűűű, de jól csinálta! Ha nem fogy el a levegője a lánc szorításában, akkor a végén el is mentem volna a lány fürge nyelvétől. Babel lazábbra vette a láncot…
Babel jól megérezte, hogy felizgultam és megengedte, hogy kielégítsem magam.
Aztán bedobtam magam egy jó nagy szopásra. Babel egy kis lejtőn feküdt, én előtte félig guggoltam, félig térdeltem. Nagyon élveztem, hogy a lány néz. Mire Uram kielégült, nagyon elfáradtam a szokatlan póztól. Kielégült és fáradt voltam. Jól voltam…
