végre megvalósult egy újabb vágyam. ha már karikagyűrűt nem húztak az ujjamra időben, most került kettő is a lábaim közé. nem gyűrű, főleg nem karikagyűrű, de karika.... na ezt a hülye mondatot...

szóval, éljen a piercing! bárhová! ha lehet, rögtön egy pazar helyre. testdekorációs(torzitós) vágyaim következő lépcsőjeként bekerült két méretes karika a nagy ajkakba, nagyjából középen, úgy, hogy amikor majd lakat kerül bele (meg van ám rendeve már, láttam!), akkor lényegében elzárja a puncimat.

ami a folyamatot illeti - sokkal jobban be voltam tojva az egésztől, mint kellett volna. még csigát is ettem előtte, hogy ha esetleg nem élem túl, akkor előtte volt egy jó kajám. na jó, ennyire azért nem, de izgultam rendesen. 45 perces várakozás után - piercer, mondhatjuk, művészember, az idővel lazán bánik - megjött ez emberem, felmentünk, gatya le, székre fel, lábakat szét. kellemes nyugalom áradt a srácból, örülök, hogy hozzá mentem szúrni. pár perc múlva már teljesen termszetes volt, hogy széttárt lábakkal ülök egy tetováló stúdióban és egy szétdekorált fickó fehér gumikesztyűben egy alkoholos filccel matat a lábaim között. és a tampon kék zsinorjától sem esett zavarba...

egy negyedórás jelölgetés után jött az injekció. kicsit aggódtam, hogy fogja beadni a piercer, de észre se vettem jóformán, a négy szúrásból egyet éreztem, akkor is a lidokaint és nem a tűt. a többi már annyira gyorsan ment, hogy mondhatom, szinte csalódtam - gondoltam, lesz ott sok vér, fájdalom, szenvedés, ájuldozás, legalább olyan szintű, mint tetoválás közben. semmi. fogó, tű, kanül bent egyszer, másik oldal. karika be. kész. tükör.

amit a tükörben láttam NAGYON tetszett!

két napja van bennem a karika és olyan, mintha mindig is itt lett volna. nem zavar, néha kicsavarodik, néha becsúszik egészen belülre és birizgálja a csiklómat, hihi.

büszke vagyok, hogy megcsináltam ezt a piercinget. jöhet a következő!