Van olyanom, hogy nem jön az írás. Itt kínlódok már második hete, egy szó sem akar leíródni, minden mondatra, ami eszembe jut, az uncsi kifejezés a találó...
Pedig megint volt hármas, izgalmas is volt, kielégítő is volt. Volt kerítéshez kötözés, volt egymáshoz kötözés, volt kötéllel verés – popsira, mellre, hasra, puncira. Volt összebilincselt bokával tarlón való séta (pszichoterápiás csoportba való feladat) – rángatás, lépés összeegyeztetés, sajgó boka. Volt összebilincselt csukló. Volt fotózás, szopás, nyalás, szúrós-hangyás földön való fekvés. Cipőcsókolgatás. Nevetés és jókedv.
Volt vízsugár mindkettőnknek, fájdalmas és szigorú teströgzítés egyikünknek, dugás másikunknak.
Nem volt orgazmusom egészen a vízbe merülésig, akkor is nehezen. Nem volt nagy fájdalom. Nem volt meleg. Majd nem volt hideg.
És ha befejezem ezt a szóakrobatikát, akkor még arra is jut idő, hogy elkalandozzak egy ismerőstől hallott extrém estébe, ahol olyan tűmutatványok voltak, amiktől engem kiráz a hideg.
Meg arról is fantáziálhatok, hogy milyen lenne, ha több férfinek lennék kiszolgáltatva. Egyszer babellel játszottunk olyat, hogy történetet szőttünk: én egy fiatal lány vagyok, akit „elkapnak” – én akarom! – kamasz fiúk és levetkőztetnek, asztalra fektetnek, kitárnak, lekötöznek, és aki amit ér, azt használja – számat, puncimat… És csípik a mellemet, és rávernek a lábam közére. És közben babel a csiklómat veri, a mellemet csípi. És elmegyek…
És az is eszembe jut, hogy minap, amikor mezítláb álldogáltam egy buszmegállóban, egy szépfiú jól megnézett magának, mosolygott. Ki tudja, mi jutott eszébe?
