Jelen bejegyzést négykézláb állva írom. Ennek oka a puncimban feszülő plug és az erényöv. Ma így kell megvárnom korán hazaérő Uramat. A pakoláshoz csak a nyak- és az erényövet vettem fel, de később babel utasított, hogy a plugot is toljam be. Azóta nem tudok leülni sehová, az ebédemet is félig állva, félig a kanapén térdelve eszem…
Most fel kell mennem, megnézni, milyen idő van a padláson, ahol a ketrec van – Uramtól kértem, hogy ma szeretnék benne lenni…
Kicsit hűvös van, de nagyon izgató a gondolat, hogy egy óra múlva talán ott fogok vacogni a rács mögött. Alig várom már, hogy babel hazaérjen. On-line kapcsolatban vagyunk, nagyon türelmetlen vagyok. És nedves.
Az elmúlt hétvégét a popsim szenvedte el. Vasárnap reggel Uram kedve szerint betettem azt a zöldköves popsi díszt, amihez némi kellemetlen emlékem szövődik. Igaz, kitartó tágításoknak és egy jókora adag síkosítónak köszönhetően most könnyebben ment be a helyére. És egész nap ott is maradt. A nap első felében csak kellemesen emlékeztetett, hogy mi is az én szerepem, hol is az én helyem. Délután azonban a dísz pereme, amire rászorult a két fenékpofám, kidörzsölte azokat és minden lépés egyre kényelmetlenebb, fájdalmasabb lett. Nem volt eszement kín, csak olyan kicsi, állandó, szűnni nem akaró égető érzés. Rettenetesen élveztem, hogy bennem van a plug, időről időre megnéztem a tükörben, hogyan szorul szépen rá a kő a popsi lyukamra.
Azonban, ha a plug kivételére gondoltam, akkor elkapott a rettegés – legutóbb nagyon fájt… És elérkezett a pillanat, amikor már muszáj volt kivenni. Alaposan bekentem síkosítóval a plugot is, a popsimba is próbáltam bejuttatni minél többet. Ide-oda csúsztattam a fém dugót, forgattam kifelé és nyomtam… Éééés... Most nem volt olyan rémes. Hurrá!
Na tessék, most összeszedtem 15 ütést on-line szemtelenkedésért. Azt válaszoltam, hogy „Igen, az Uram farkára vágyom!”…
