Teljesen más terveim voltak estére. Nyugodt poshadás helyett azonban kemény kiképzésen vettem részt. A terpesztőben. Uram akarata szerint abból néztem (nem néztem) az esti filmet.
A terpesztő felvétele most simán ment, nem csípődött be a bőröm sehol – köszönöm Uram! Az üldögélés már nem volt olyan sima. Pár perc alatt zsibbadni kezdett a csípőm. Felfelé, a képernyőre se nagyon tudtam nézni. Elkezdte4m nyöszörögni, hogy ez így nekem kényelmetlen, rossz. Babel hagyta, hogy könyörögjek még egy picit, majd oldalra fektetett, méltatlankodott azon, hogy kértem a fejem alá egy párnát (t.i. a terpesztő pántja elég széles ahhoz, hogy ne tudjam leereszteni a fejemet, így a levegőben tartva kb. 1 percet bírok ki, aztán a nyakamban pokoli fájdalmat érzek), de végül odadobta. A vállam alá szorult hosszabbító zsinórt már mertem mondani, hát tűrtem.
Úgy negyedórával később babel visszaültetett. Pár perc alatt égni kezdett a csípőízületem, de tűrtem és tűrtem. Kerestem és találtam is olyan testhelyzetet, ami valamivel elviselhetőbbé tette a terpesztőt. Igaz, így a nyakamba vágott be a fém pánt, de azt jobban bírtam. Ahogy fészkelődtem, a vasak bele- belevágtak a testembe, nagyon fájt, nem bírtam halkan elviselni… Uramnak ez nagyon tetszett – hallottam a kézmozdulatait kísérő hangokat. Ettől meg én indultam be. Nagyon élvezem, ha az Uram felizgul rajtam, a kiszolgáltatott helyzetemen, a fájdalmamon, a szégyenemen.
Babel időnként odajött hozzám, durván belenyúlt a széttárt lábaim közé. Ez már valami volt! Ugyan durcáskodtam, de ahogy megéreztem a tenyerét, az ujjait a csiklómon, úgy ébredt a vágyam is. És a havi szabadság miatti tampon sem állta már útját a nedvességnek…
Később babel megint oldalra fektetett, és játszott a lovagló pálcával. Nem ütött erősen, nem fájt, éppen hogy csípet, de borzongtam minden érintéstől. Nem csak a fenekemen landolt a pálca, hanem a puncimban és a talpamon is. A végére azért kaptam pár erőset a bambusz pálcával. És egy megjegyzést is az Uramtól, hogy „Én mondom meg, mikor elég valamiből!”
Végül Uram segített kiszabadulni a terpesztőből, az egész testem hálásan sajgott. Babel megdicsért az ügyességemért, hogy milyen hosszú ideig bírtam! És betette a pálcát a puncimban lévő karikákba, amitől nem tudtam egyenes háttal járni, csak behajlított, kicsit szétterpesztett lábbal, pucsítva. Ez a póz nekem megalázóbb volt, mint a terpesztőben feküdni kitárt lábakkal… Uram útjai kifürkészhetetlenek.
Babel parancsolt még szopást, majd „Vedd ki a tampont, megduglak!” utasítással ágyba küldött, és nagyon megdugott. Mind rajta, mind alatta a kezemet a tarkómon, a számat meg szélesre nyitva kellett tartanom. Annyira belefeledkeztem az élvezetbe, hogy úgy szólt rám, hogy most már becsukhatom a számat… Elaludtam.
Lassan itt lesz a ketrec szezonja is. Alig várom!
