Távol álljon tőlem, hogy másokat meg vagy elítéljek. Bár nem mindig megy, általában törekszem erre. Most sem ez a cél.
Csak megfuttatom kicsit a gondolataimat, mint versenylovakat a pályán. Hátha jót tesz nekik is.
Olvasgattam adatlapokat. BDSM témában. Feltűnt egy mintázat, hasonlóság, ismétlődés. Bármi. A szub lányok romantikusak. Tisztelet a kivételnek, mintha legtöbben a herceget várnák hófehér paripán. Aki persze pont őket keresi, és -naná- még független. Valamint rögtön lenyűgöz valamivel. Fel lehet rá nézni. Miért fáj ez nekem? Mert persze, hogy nem vagyok ilyen. Na jó, azért olyan rettenetesen nem is fáj, éppen csak annyira, hogy feltűnjön. Nem osztályoznám egy 100-as skálán.
Azért olvasgatok adatlapokat, mert néha rám jön, hogy jó lenne bővíteni az ismeretségi kört, néha összejönni másokkal, akik szintén merik vállalni magukat. Ha nem is a nagy nyilvánosság előtt, de egymás előtt, egy olyan másik ember, vagy pár előtt, aki(k) szintén hasonló(ak),aki(k)től nem kell félni, hogy elítél(nek). Beszélgetni, talán játszani is közösen. Voltak is ilyen kezdeményezéseink. Elmondhatjuk, hogy hosszú távon nem voltak sikeresek. Valóban nehéz ez. Szeretem Lunát. Szeretem szűk, lucskos puncijától a lelke legmélyéig oda és vissza. Mégis el tudom képzelni, hogy Ő mással van, és én mással vagyok. Akár a szexet is beleértve. Talán van, akinek ez beteges gondolat. Mert hiszen mind a hétköznapi párkapcsolatok, mind a BDSM nagy része a birtoklásról szól.
És itt kanyarodnék vissza a gondolati kör elejéhez! Nekem gyanús, hogy ezek a magukat SUB-nak valló nők kizárólagosan birtokolni akarnak egy DOM-ot. Nincs ezzel komoly baj önmagában. Csak én nem szeretem a képmutatást.