elég rég nem írtam semmit. nincs ihletem. pedig esemény volt, nem is kicsi, mégsem rohantam a géphez, hogy azonnal, frissében leírjam a kalandot. mert az volt. mindegy tulajdonképpen. most megpróbálom felidézni.

volt vala, hogy babel kitalálta – legyen harmadik a játékban. rendben. bejegyeztük magunkat a www.smpixie.com oldalon és nem is telt el hosszú idő, találkoztunk egy párral. switchek. bár nekem a dom férfi, sub lány felállás a testhez álló. hihi, testhez álló…

találkoztunk teázóban, találkoztunk náluk. kezdett szépen kikerekedni a dolog – lesz itt szeánsz. lett is.

este van. babel összepakolta a táskát, még leküld a mellcsipeszért, ami a táskámban gubbaszt a vásárlásos bevállalás óta. zuhany. öltözök. hideg van, de bugyit nem veszek, csak harisnya, fekete body, babel kedvenc mini ruhája, a rakott szoknyás kantáros farmer. én is szeretem. kicsit izgulok – vajon milyen lesz a másik fél? tudom, hogy babel és a másik pár domja egyeztettek az estével kapcsolatosan. azt nem, mit. csak sejtem. babel mosolyaiból tudom, jó lesz.

autó. út. belváros fényei. éjjeli nyüzsgés. megvan a cím. lift. folyosó. a lakásban kellemes füstölő illat fogad. massive attack. ez jó, tetszik. rögtön át kell öltöznöm: body, harisnya le. mellcsipesz fel. gésagolyó fel (ami az utóbbit illeti, hideg volt nagyon a fém, mosdóban be tettem a forró víz alá. erre túl forró lett. megint hideg víz…). farmer ruha marad. hűvös van, a mellbimbóm kőkeményre zsugorodott. babel arra utasít, hogy amikor kész vagyok, álljak meg a szoba küszöbén.

a szobában félhomály van, gyertyák égnek. a másik lány éppen felszolgál az asztalnál. bal kézre eszközök kirakva. előttem matrac, a lány már ott térdel épp. jobbra ül babel és a vendéglátónk.

babel előtt térdelek. a lányt éppen gyertya viasszal csepegtetik. a gyertya a szájában van, keze felkötve. a viasz a mellére csepeg. fejem leszegve, pedig nagyon akarom látni, milyen. csak fel-fel pillantok, éppen hogy látok valamit. inkább hallom. kezdek beindulni.

tessék? hogy mit ajánlok fel magamból a vendéglátónknak? babel kérdése zavarba ejt és elbizonytalanít. oda megyek a másik férfi elé. „húzd feljebb a szoknyát!” „állj terpeszbe!” a férfi megsimogat itt ott, majd a felkötött lány elé vezet és utasítja, hogy nézze meg a karikáimat. kezével megmutatja neki. megdicséri a mellcsipeszt. tetszik neki. ahogy ott állok, azon jár az agyam, hogy egy idegen férfi érintései éppen hogy felizgatnak. de semmiféle szégyen érzés nincs bennem. biztonságban érzem magam babel mellett.

most babel nézegeti, simogatja a lányt. leveszi róla a bugyit. nincs bennem semmi féltékenység. tudom, a lány nem az esete.

számmal veszem le a lányba akasztott két csipeszt. attól félek, hogy megcsúszik a műanyag, a csipeszt eleresztem és az vissza ugrik a helyére, ami elég fájdalmas lenne. főleg itt lent. megúszom.

öt darab egy napos ütést kérek babeltől. hasra fekszem a matracon. babel a pálcát használja. fáj. a másik lánynak megmutatják a csíkos fenekemet. meg kell simogatnia, hogy átérezze, mi vár rá.

a lányt a falhoz láncolják. valami történik ott, épp nem láthatom. leveszem a ruhámat. egyszer csak babel odavezet és összecsukja a nyakörvemben lévő karabinert a lány nyakörvével. nagyon szorosan egymás mellett állunk. mellünk, hasunk, csípőnk érintkezik. babel hátra húzza a kezemet és a galéria aljába tett karikához köti. amolyan inkvizíciós módban. és még nincs vége – összeköti a derekunkat. olyan szorosan, hogy kimegy belőlem a szusz. a testünk teljesen összetapad. jön a korbács. babeltől én kapom a javát. bár ez inkább félelmetes,mit fájdalmas. háttal állok az egész szobához. nem látok semmit. az összeakasztott nyakörvek miatt a fejemet nem tudom forgatni. valaki simogat. a másik férfi is kipróbálja a korbácsot, nehezen megy neki. eltalálja kétszer is az arcomat. kér bocsánatot…

a lányt leteszik a matracra, kezét kikötik. megint gyertya. fölé kell térdelnem és fognom a lábát,hogy ne tekeredjen ki a forró viasz alól. majd a számba raknak egyet a gyertyák közül nagyon közel van a lángja az arcomhoz. félek, hogy megperzseli a szempillámat. nem nagyon mozgok, ezért a viasz többnyire a lány alsó hasára és szemérem dombjára csepeg. a lány sikongat, tekeredik. végre vége!

következő kör – a lányt kell simogatnom, le kell szednem róla a viaszt. majd úgy kell izgatnom, hogy ne menjen el. később elárulja, hogy a „fejében” is el tud menni, ha beindult a folyamat, nem tudja abba hagyni. izgató, ahogy vonaglik a kezem mozgására. próbálom kitapasztalni, mitől izgul fel jobban. én magam olyan nedves vagyok, hogy hangosan cuppog a puncim, ahogy helyezkedek a lány lábai között. babel két méterre tőlem is hallja. látom a szemén. pálcát is kapok. úgy látom, a lánynak is tetszik, ahogy húzogatom a csiklója mentén a bambusz botocskát. olyan huncut kis csomók vannak rajta – nekem ezek nagyon bejönnek.

egyszer csak én kerülök a matracra. kezem a fejem fölött a gázcsőhöz. „ha most az jön, amit nagyon szeretek, akkor leszakítom a csövet” – gondolom magamban. nem az jön. hanem a gyertya. jaj nekem. ez fáj. a lány majd elmondja, hogy a legkegyetlenebb gyertyát választották, a kis kikásak mennyivel finomabbak… mindegy. túl vagyok rajta. a lány lefejtegeti a viaszt rólam. majd izgatni kezd a kezével. sajnos kevés sikerrel. nagyon lassan mozog, folyton benyúl a puncimba. ahelyett, hogy a csiklómat masszírozná. megy az idő. én egyre szárazabb leszek. nem tudom mennyi idő múlva babel végre megsajnál és véget int.

uram elé térdelek. kényeztetem a számmal, merev és erős. tetszik nekem, ahogy sóhajt, amikor kitapintom a nyelvemmel a makkja alatt lévő kis redőt. elképzelem, ahogyan leteper a földre és magáévá tesz. hátulról kíván meg. a másik lány is az ura felett térdel, majd a fotelba kapaszkodva, térdelve ajánlja fel magát. babellel folytatjuk még a matracon is.

vége. csöndben felöltözünk. kikísér minket a házigazda. kocsi. fények megint. beszélgetünk. kissé mintha megfájdult a fejem. itthon. még mozi.