tegnap több dolog is történt.
új nevet vettem fel. Uram könnyű kezéből jött – luna. nagyon tetszik – lágy és világos. éjjeli és sejtelmes. Uram egyik reglapján használta rám, és amikor megláttam, azonnal tudtam, ez az a név, amit keresek.
felvettem videóra, ahogy maszturbálok és elküldtem Uramnak. pontosabban előbb készítettem egy felvételt, ami bizonyította, hogy Uram parancsára felvettem a lakatot. majd addig-addig ficánkoltam, hogy a másik felvétel is elkészült. Uramnak tetszett, azonban elfelejtetem egy fontos dolgot – a puncim nem az enyém, bármikor hozzá szeretnék nyúlni, engedélyt kell kérnem a tulajdonosától, az Uramtól. ebből jött az esti büntetés sorozat.
az esti büntiket megelőzte egy nagyon kellemes meglepetés. vacsorát készítettem, Uram a pincében dolgozott, lementem érte, hogy szóljak – pár perc múlva jöjjön, kész leszek. mit látok? babel éppen egy kalodán dolgozik! tudtam, hogy még az ünnepek előtt el fog készülni vele! a belsőm beleremegett – végre, mióta álmodozom már róla, hogy kezem-lábam lefogva, mozdulatlanul, kiszolgáltatva fekszem, az Uram meg használ, úgy, ahogy csak kedve támad. ha meg nem, akkor csak várok, sóvárgok utána, a keze után, a teste után. ha kegyes hozzám, akkor igénybe vesz, ha meg akar büntetni, akkor csak megvonja tőlem a lehetőséget, hogy mozogjak, hogy magamhoz nyúljak… vacsora után babel visszament befejezni a kalodát, szólt, hogy jöjjek le próbára. iparkodnom kellet a dolgaimmal, hogy ne késsem le. annyi időm maradt még, hogy gyorsan átöltözzek – mindent levettem magamról és babel kedvenc kantáros farmerruhájába bújtam. a mellem kilátszott, vállam, hátam csupasz. lábamra fekete comb zoknit húztam, nagyon megy a ruha rövid, rakott szoknyájához. sikerült leérnem a pincébe időben, tartottunk próbát, a kezem ugyan kijön, de befedjük a lyukat bőrrel, így szűkebb lesz és nem tudom majd kihúzni a kezemet. munka közben előkerült az a horog, amit ugyan alkotói nem erre a célra tervezték, de babel által eszközölt némi átalakítás után remek fenék horog lett belőle. a kaloda- és a horogpróbálgatástól nagyon beindultam, de babel csak annyit mondott, hogy vegyem le a ruhámat és álljak ott mellette.
végre mindenki befejezte a dolgát. babel ruhástul fektetett a hasamra és jött a pálca. nem volt sok ütés, inkább csak egy pár, de nagyon fájt. már az első is annyira, hogy könyörgőre vettem. a pálca után jött a korbács. hallottam a süvítését. magam elé képzeltem, ahogy csapódik a fenekemre, a fonott részével ütött babel. láttam, ahogy minden ütés előtt összeszorul a lábam, combom, hajlik a hátam, mintha csak az ágyba akarnék bújni. érzem, hallom a levegő mozgását, ahogy babel felemeli a karját. hang. a bőr hozzáér a bőrhöz. éget. a bőr elválik a bőrtől. Uram emeli karját. hang. az első ütés csíkja éget, csíp. érkezik a következő. kitörnek a könnyeim. harapom a takarót, mintha az megvédene. csak a kiáltásomat tompítja. olyan érzésem van, hogy az összes ütés ugyan arra a helyre érkezik… babel magáévá tett... térdre állított, előre hajoltam, a popsimat és a puncimat kínálva gazdájának.
kielégülése után babel nem engedett el, nem emlékszem, mikor került le rólam a ruha, de most megint fel kellett vennem, semmi otthoni gatya-poló-zokni. kértem Uramat – fázom, legalább a combfixet hadd vegyem fel, de nem engedte. sőt. egy kis idő múlva leküldött a pincébe üdítőért. az udvaron keresztül. mezítláb és egy szál rövidszoknyás, kantáros farmer ruhában. a mellem azonnal kihegyesedett, gyönyörűre. a hideg belecsípett a puncimba, szorítottam is a combomat, ahogy tudtam, hogy nedvessége ne hűljön ki, ne szárítsa meg a szél. bár erre elég kicsi esély volt, lévén minden büntetéstől a többszörösére erősödik az izgatottságom… később kaptam ajándékot Uramtól – épp kifelé indultam a szobából, amikor elkapott és kényeztetett a kezével, újaival. hálás vagyok babelnek, hogy kiegyensúlyozottan tudja adni a büntetést és az ajándékot.
