kalandokból sosem elég, babel fantáziája meg kifogyhatatlan. a minap láncot fűzött a lábam között lévő karikákba. és elvitt egy picit sétálni. hosszú szoknya volt rajtam, ezért, hogy a láncot a kezébe vehesse, fel kellett tűznöm az alját. emellett babel nem engedte, hogy felvegyem azt a jó kis fekete fűzőt, amiben érkeztem, hanem szabadon akarta tudni a mellemet és csak a kabátkát vehettem fel. most is izgalommal tölt el, felidézem, ahogy lépegettem mezítláb, a veréstől még fájó talppal a kavicsokon, odaláncolva…
