tömören – spontán, brutális és felszabadító volt az este.
bővebben – azzal kezdtük, hogy némi szóbeli nem-is-tudom-mibe keveredtünk. kellemetlen, felesleges, nyomasztó. a nem-is-tudom-mi után úgy sikeredett, hogy megharaptam babelt, a mellbimbó alatt. úristen! lendült a keze azonnal, rá a fejemre, azután a hajamnál fogva rántott le magáról. összerándult minden izmom, kisebbfajta orgazmusom volt. ez az! tökéletesen spontán, őszinte reakció! most is izgalommal tölt el, ahogy írom – felidézem magamban, beleremeg a gyomrom. jaj nekem!
ezután, nevelési céllal, babel elfenekelt pálcával, keresztben és hosszában. amolyan japán írásjeleket hagyott rajtam. és gyönyörű fotókat készített. (csak annyira siettünk tegnap, hogy nem másoltam le, később hozzáteszem a bejegyzéshez, kár lenne kihagyni.) a nevelés nagyon jól esett, kicsit sírtam, mert babel eltalálta a keresztcsont csücskét, majd a hátamon a gerincemet is és ez már nagyon fájt. nem lett volna szabad nemet mondani a következő ötre… most már sajnálom…
…és szeretkeztünk… és babel összekötötte a bokáimat és a csuklóimat egy „csomóba”. és ez rendkívüli módon tetszett. hernyó módjára tudtam csak mozogni, térden állni nagyon nehéz volt, de háton feküdni babel alatt kimondhatatlanul, leírhatatlanul izgalmas. a kötözésről is készültek fotók, – köszönöm, babel – jönnek ezek is.
az este félelmetes pillanata – babel lába között beszorítva, levegő nélkül… volt már ehhez hasonló, de akkor babel a nyakamat szorította, szinte éreztem, ahogy minden kis szusszal egyre kevesebb levegő érkezik a tüdőmbe, egyre kevesebb oxigént visz a vérem az agyamba. kicsit szédülök, forróságot érzek a fejemben, a szememben, a fülemben ilyenkor. félelmetes és izgató.
a tegnapi kiprovokált verés hihetetlenül jól esett. elgondolkoztam, vajon a tudatalattim valóban ennyire akarta a büntetést, hogy kockáztatott egy összeveszést is akár, csak kapjam meg? vagy ezek csak egybe estek, meg a telihold, meg a délutáni események nálam, meg a hétvégi tervek mindkettőnknél? minden esetre hátborzongató, mennyivel több idegszálat mozgat meg egy ilyen spontán este. nem akarom az elejét, mert iszonyatos idő- és energia veszteség, de a folytatása nagyon tetszett. NAGYON!
éjjel, amint azt már fent említettem, annyira rohantunk, hogy nem is beszéltünk. kíváncsi lennék babel élményeire.
és hirtelen bevillant, hogy legközelebb nagyon soká találkozunk babellel… voltaképp nem baj, mert a kényszerszünet nekem jót tesz – éhesebb leszek, mint valaha.
Válasz: Kockázatos játszma volt, mert közben nekem olyan gondolataim voltak, hogy "Jó, adok neki 5 percet, de utána hazaküldöm. Az is lehet, hogy szakítok vele. Nem kell ez nekem, éppen ettől menekülök." (Csak, hogy tudd.) - babel
