gyönyörű estém volt tegnap! igazi tavaszköszöntő, nyárcsalogató.
este azt a ruhát vettem fel, ami a múltkori "divatbemutatón" egyetlenként tetszett szigorú babelnek - a piros rövidet - és amit még délután kitaláltam (nem volt nehéz, babel kikötése az esti "feladathoz" az volt, hogy csak egy ruha darab lehet rajtam, a fehérnemű, cipő is annak számit). a ruha annyira rövid volt, hogy a szél belekapva teljesen felcsúsztatta, mig a kocsiig elsétáltam. kellemesen simogató volt az érintése. és jó volt érezni, hogy a szoknyám épp, hogy takar valamit, bugyi nincs rajtam, mellettem meg mennek el a kocsik...
menet közben megkaptam a szép új lakatomat, be is raktam azonnal a karikákba - hűvős és súlyos darab... felvettem a nyakörvemet és feltettem a - váááááúúúúú!!! - a mellcsipeszt is.
délutáni egyeztetésünkön babellel én a folyó partra szavaztam, igy oda kanyarodtunk le. kicsit messzebb kellett megállni, mert a lehajtó le volt zárva. babel meg akarta várni a kutyásokat, de engem nem érdekelt, türelmetlen voltam.
a kocsiból kipattanva meglepődtem, mennyire meleg az aszfalt, éreztem a talpammal, ahogy ömlik belőle a meleg. ahogy átértünk a sorompó túlsó oldalára, az aszfalt elfogyott, kavicsos földúton mentünk tovább. babel megfogta a kezemet, továbbra sem fáztam, bár a föld jóval hidegebb volt. séta közben elmeséltem, hogy kiskoromban mennyire szerettem azt, ahogy a nedves agyag átfolyik a lábujjaimon, amikor mezitláb belegázolsz a sárba. talált is rögtön egy félig felszáradt tócsát, tapostunk is bele azonnal. a nyári azért jobb - jóval melegebb, de szezon nyitónak ez is egészen kellemes volt.
leértünk a partra, jobbra tőlünk láttunk egy pecást. elkanyarodtunk az ellenkező irányba, de nem mentünk messzire, épp pár bokorral arréb. babel átölelt, felcsúsztatta a ruhámat előbb a derekamig, majd még feljebb, végül le is vette. letérdeltetett maga elé, majd megforditott...
letelepedtünk a homokba, babel farmerben, ingben, mezitláb, én teljesen pucéron. megkért, hogy simogassam magam, elégitsem ki magam. úgy tűnik, hogy a helyzet izgalmai és - nem hittem volna - a rám törő hirtelen romantikus érzelemáradat elvonta a figyelmemet igy csak simogatás lett a végén. amikor felkeltünk, babel talált egy, a sötétben teljesen fehérnek kinéző pálcát és nem túl hevesen, de nyomatékosan megpaskolta vele a fenekemet. utána még belemarkolt, megnyomkodta jó erősen - ez nagyon jó volt! talán az előző alkalom után maradt véraláfutások, talán a paskolás nyomatékossága miatt a hátsómon ma újabb foltok, csikok diszelegnek. nem súlyosak, de szép emlékek.
elindultunk vissza. babel elsőre nem adta vissza a ruhámat. átvillant az agyamon, hogy azért a kocsi irányába már vannak emberek, de csak babel miatt zavart. fura, hogy semmi szégyenérzet nem volt bennem... persze, gondolni rá egy, ott lenni más. de amig haladtunk, azon a pár méteren, mig meztelen voltam még, nem éreztem, hogy zavar. nagyon szabadnak éreztem magam. szabadnak igent és szabadnak nemet mondani.
már ruhában, de mezitláb visszaértünk a kocsihoz. akkor ért be minket a mi "kerékpárosunk", a pecás...
a kocsiban megint magamat izgattam, megint nem ment... épp, amikor babel felé kanyarodtnk le a főútról, egy busz mellett haladtunk el, nem tudom, látta-e valaki onnan, mit csinálok épp, de felizgatott.
esténket megint egy nagy összegabalyodással fejeztük be, volt ott minden. a végére kifáradtam. csak feküdtem babel mellett és élveztem a fejemben lévő rendet és nyugalmat. nem háborogtak gondolatok, vágyak, feszültségek. kicsit beszélgettünk, kicsit cirogattuk egymást. békésen.
