az a bajom, hogy a memoriám egyre rosszabb. az első három alkalomra gondolva, felforr a vérem, beleremeg a gyormom. a konkrétumokra meg alig emlékszem. megpróbálom felidézni, babel, kérlek, javitsd, ha úgy látod máris meghamisitottam a tényeket.

eslő.

megérkeztünk, bementünk a házba, a szokásos teakészités helyett babel azonnal megkért? megparancsolta? hogy vetközzek. azt hiszem, nem is mentem fel. levettem a ruhámat és kimentünk a házból. a pincébe hátrafelé kell menni, a kavicsokra emlékszem, amiket a talpammal éreztem valahol menet közben. kicsit fáztam.

a pincében meglepően meleg volt, sokkal melegebb, mint hittem volna. arra gondoltam, ha itt kiabálok, talán senki nem fogja hallani, ez jó.

a nyakamba egy széles nyakörvet kaptam, amiben van karika is. ennél függesztett fel babel a plafonban lévő karikába. elég magasra - csak lábújjhegyen tudtam állni. a kezemet hátra kötötte, a számba pecek került. a szememet is bekötötte.

babel megkérdezte, hány ütést szeretnék a pálcával. kezemmel mutattam, hogy ötöt. égett.

ezután következett a szijj. arra nem emlékszem már, hogy előtte kérdezett-e bármit is babel vagy csak figyelmeztetés nelkül érkezett a fenekemre. arra viszont pontosan emlékszem, hogy ahogy a bőrömhőz ért, tudtam, mi az - a szélein égetett, a közepe lapos volt, mintha csak odaérintették volna a felületével a szijjat. most is érzem. akkor nagyon fájt.

begörcsölt a nyakam. azt hiszem valamikor ekkor. babel eresztett a láncon, talpra tudtam állni.

ami ezután következett - játék vibrátorral - jó volt, de utólag arra jutottam, hogy mégsem esik jól. azzal van összefüggésben, hogy bár felizgat a kikötözés, a verés, de nem vágyom szekszuális kielégülésre. mintha az egész valami másról szólna...

babel levett a láncról, kivette a pecket, leültetett egy magas székre. elment. elvileg ekkor elveszettnek kellett éreznem magam, de inkább jól esett, hogy egyedül maradtam. magamba tudtam nézni, hallgattam magamban egy picit, hisz amikor kiabáltam a fájdalomtól, akkor belül is kiabáltam.

ha babel nem irányit, ott maradtam volna még órákra. legalábbis igy emlékszem. az biztos, hogy nagyon nagy szükségem volt arra, hogy vezessen, és nem csak azért, mert a szememen továbbra is ott volt a kötés. a kiszolgáltatottság nagyon gyorsan úrrá lett rajtam, élveztem, hogy nem kell gondolkodni, csak figyelni babel kezére.

visszamentünk a házba. babel a fürdőszobába terelt, megmosta a lábamat...

második.

a házban vetkőztem le, babeltől kaptam egy szakadt polót. ki az udvarra. most távolabb kellett mennem - nem a pincébe, hanem a hátsó szuterénbe. megint meglepődtem, hogy nem fázom, pedig ekkor sem volt meleg az idő.

az első kikötözés nem lett sikeres - a láncok olyan fájdalmasan vágtak bele a kezembe, hogy hangyaboly lett. sajnáltam, de nem birtam volna ki. a láncot babel lecserélte a kedvenc piros kötelemre - a plafonban egymástól elég messze lévő karikához rögzitette a kezeimet, szépen kifeszitve. nagyon jó érzés.

a nyakamba szorosan egy nyakörv, szintén a kedvencem, a jobb lábamat babel felkötötte a nyakörv közepén lévő karikához. igy egy lábon maradtam. szememet is befedte, a számba pecket kötött.

és jött az első ütés. pálcával. nem emlékszem, figyelmeztett-e babel vagy nem előtte. csak a hirtelen érkező égető érzésre emlékszem. meg arra, hogy a hirtelen fájdalomtól annyira megdagadt a nyakam, hogy a szoros nyakörv miatt el kezdtem fulladni. a szó szoros értelmében. nem kaptam levegőt, hörögtem, rángatóztam. babel azonnal átfogott, eresztett a nyakörvből. érzésre mégis olyan volt, mintha percek teltek el. most is nagyon félelmetes visszaemlékezni.

a pálca után jött a szijj. és - most is áhitattal - érzem a szijj szélein lévő varrást a közepén pedig a lapos felületet. ekkor már nagyon fáj. elkezdek sirni. eleinte a fájdalomtól, de után kitör rajtam a "belső" sirás: önsajnálat? minden esetre jól esik, hogy sirhatok. babel átölel, érzem a sajnálatát, érzem, hogy nem jó neki, amit tesz... kicsit kiesem az egészből...

mintha megint pálca jön. arra emlékszem, hogy a végén babel még megpaskolt egy picit a kender kötéllel és bár fájt - én már véres bőrcafatokat éreztem a fenekemen - inkább levezetés volt. nem. emlékszem. a kötél végei fájdalmasan belecsiptek a combomba, ott érték a bőrömet.

vége. babel levesz, kioldoz. visszamegyünk a házba. a poló rajtam marad. megnézhetem a fenekemet a tükörbe. tetszik. eddigre már nagyjából "visszatérek" magamba. jól esik a forróság, a bőrömön érzem a vér lüktetését. minden nagyon vékony lesz. vékony a levegő, az idő, a tárgyak. úgy érzem, ha megbotlok, letörik rólam valami...

három.

szeretkezük babellel. egyszer csak hasra fektet és hallom a pálca süvitését. és jön. és még. éget nagyon. beleharapok a takaróba, hogy ne kiabáljak hangosan. és még. érzem, hogy ezek az ütések erősebbek, mint eddig voltak. könyörgöm, hogy legyen vége és minden egyes ütés után várom a következőt. vágyom rá. borzongok és mégis akarom. ezt a verést már szép csikok örökitették meg. és a hirtelensége. babel remekül megérezte. semmi előkészület, semmi kötözés. nyersen, csupaszon, égetően. ettől még erősebb a hatása. megszünök létezni egy kis időre. hálát érzek, hogy megélhetem ezt a nyersességet.